Hogy tud a vakond tükörbe nézni?
Én a helyében biztos nem mernék.
Nem esztétikáról van itt szó kérem,
akkor a cserebogárral kapcsolatban tenném fel kérdést.
Most mindenki legyint és kiállt,
hülye kérdés, a vakond nem lát.
Én örökké félnék, az orrom leigáz.
Egy nap arra kelek, mutatja merre menjek,
vagy csápjaival csapdos, a szemem felé kapdos.
Másik félelmem lenne a sérülés.
Beakad az orrom és ott a vég,
leszakad egy nyúlvány, spriccel a vér.
Mindezek miatt tükörbe nem néznék,
orromat a gondolataimból kizárni készülnék.
Ha életre kel, leszakad, hát tegye,
de addig legalább ne legyen gondom vele.

(Sz.J pompás verse az idegenek anatómiája felett érzett csodálatról és borzalomról. Itt közlöm tudta nélkül.)

Dörög az ég. És esik odakünn. Ez az év első napja, amikor úgynevezett rossz idő van. És ilyenkor az edzéslétszám a harmadával esik, a népek egyszerűen nem hajlandók az utcára tenni a lábukat - megjegyzem, joggal. Ám ilyenkor a mégis megjelentekre intenzívebb képzés, nagyobb figyelem és több törődés esik, többet lehet tanulni.

Megnyílik az ég kárpitja
Elázik a kardvívás bradpittje -

gondoltam mélán, és így is lett, hisz indulok.

Van itt ez a lány, Borbála,
A teremtő gyúrta ilyen formára.
Leküldte a földre morális tornára,
Legyint az isten röhögve,
Borbála letört szarvára.

2003 óta gyűjtöm ezeket. Amikor észreveszem, hogy ilyen történt velem, leírom. Ritkán veszem észre, és gyakran lehetetlen rögzíteni. Fáradtnak kell hozzá lenni. Gyakran félálomban jönnek elő, alig emlékszem rájuk, próbálom el-elcsípni őket. Meg nem átírni suttyomban a kínosabbját.

Néha kétségek merülnek fel, hogy amikor számok jutnak az eszembe, azaz számolok magamban, az mindek számít? De van olyan is. Vannak aztán a szorongásos kisüléses-típusok, az önsajnálat. A félelem-mondatok. A szenvedősek nők miatt. Ezeket helyre lehet rakni.

De vannak a legérdekesebbek, amiknek semmi értelme nincs, csak furcsa szavak vannak bennük. A mondatgeneráló gép szabadonfutásban van ilyenkor, és teljesen értelmetlen, de nyelvtanilag elfogadható mondatokat dob. Ezek a mondatok, mint valami elszabadult festékszóró, mintákat sprickolnak ki a számon. Parkolóbarázdán maradt lemezjátszótű. Gügyögés. Egyik-másik versnek is elmegy, bár a szótagszám hibás. És esküszöm, ezek a szavak semmilyen összefüggésben nincsenek azzal, amit aznap gondoltam. Uborkaszezon az elmében. Talán az indulat mögötte van, de a mondatgeneráló gép eltéveszti a szavakat? Ismétlődéseket tapasztalok, olyan szavakat, amiket a gép szeret és egy-két hónapos periódusban gyakrabban vesz elő, de alapvetően a gép teljesen random használ szavakat és szerkeszti be őket. Sok köztük a speciális jelentésű, bonyolult vagy furcsa szó, és az agresszív tartalom. Egy időben azt hittem, ez ilyen mélypszichológiai izé, és majd megismerek általuk elnyomott gyerekkori traumákat vagy ilyesmi, de semmi konkrétummal nem lettem okosabb. Ezeket a mondatokat megfigyeltem magamban, és pontosan így hangzottak el. Olyan érzés, mint amikor gondolkodok, ugyanúgy bukkan fel a mondat, de úgy érzem, semmi közöm hozzájuk.

E mondatok miatt vagyok benne biztos, hogy a gondolkozás nem nyelvi jelenség, és hogy a mondatokra fordítok, valami igazi működik belül, amit mondatokra fordít a gép; habár a megelőző nem nyelvi réteget egyáltalán nem érzékelem. Nem tudom megragadni, mi történik a nyelv előtt.

Lásd még, mai hír: "hangokat hallott és skizofrén lehet a fóti kettős gyilkos".

Egysoros különki.

***

Belémmászol és nem tartasz vissza semmitől.

Te jó isten, hogy milyen jó nekem!

Édes [aktuális női név], mért vagy ilyen. [Az egóm, komolyan mondom, a legprimitívebb jószág, akivel valaha összefutottam.]

-hoz, -hez, -höz, -tól, -től, -nak, -nek

Szeretlek. [Ez akkor hangzik el, amikor valami megindít. Bármi megteszi.]

Miért fogok megdögleni?

Hű, de mennyi minden. Milyen messze.

Kimegyünk a falakra és harcolunk.

Kilépsz a friss hóra. Leszeded a virágaidat. Rájuk lépsz.

Szétrugdosod a bóbitás malacokat.

Mire van szükséged? Poroszkáló pálmafákra.

Na szólhatna hozzám valaki valami szépet. [Ritkán értelmes, főleg nem ilyen összetett mondat formájában.]

A fájdalom megerősítése.

Anyámat nagyon szeretem.

Felkészülünk, nekiszaladunk az ideológiának, és gyerünk.

Mit kéne csinálni? Felállni és kimenni a vágóhídra. Mi van, bazmeg, semmi értelme nincs. Megadod magad, kifekszel, ennyi.

Kell csinálni, kell sietni. Kell csinálni, kell sietni.

Őrjöngő krétapor.

Ki mesélt nekem a szögházakról? Ki ez a csúnya, gyönyörű lány?

Édes bátyám, mosolyogjon benned a véreres ütőfék.

Szeretni egy nőt. Szétbaszni, mint a rongyot.

Nem, ez nem az én dolgom.

You have to run.

Csúffá foglak tenni.

Belecsókolok a fülecskédbe, belőle vér csurog.

Jóindulatú volt. Szerette a nőt, amit adott neki az isten.

A seggem kötélhágcsón robban fel.

Bolond bocsánatos bűnök... [Elfelejtettem a végét, csak a ritmusára emlékszem. Pedig jó volt.]

Ki a fasz vagy?

Képtelenség. Képesség. Milyen vidám kispajtások vagyunk.

Elengedetlenségi mozgalom.

Korpásodásodós [sampon]. Go Bi-Hilda.

Egy, jaj de, kettő, viszket.

Nincs biztonság, nincsenek tartalék csapatok.

Marcipán. Nem vagyok jó semmire. Babázás.

Lám, nincs sok ideje a főkertészeknek.

Maga miért nekem a párducom?

Hány eszed van? Hány szagod van? Miért vagy csülkös bableves?

Belvarack. [Ezt így. Azóta sem értem. Talán valami tulajdonnévből torzítottam.]

Társasház vagyok, egy szorzat.

Meg akarom írni a könyvet a véremről.

Miért akarok egy teflonbevonatú toronydarut?

Mit szeretnél? Halottakat a házba és kefelevonatokat az erőszakhoz.

Melegszenek a kályhánál az ifjú házas hódok,
A tévében a szemük előtt peregnek a kódok.
Az ablak előtt kavarog a hódara,
orrára húzza pokrócát a hódara.

Jól élek,
Karom erős, szívem vidám,
Kamrámban krumpli és porszívó.

(az ifjú értelmiségi dala, amiben az agyáról van a legkevesebb szó)

Haveronika,
hardveronika,
szoftveronika.

Szeretője,
teste,
lelke.

Voicememo #31. Vidám, felszabadult időket töltöttünk Varsóban. Zarek például a megállóban váltig állította, hogy itt a villamost zoliborznak hívják, hogy a villamos így van lengyelül és nem másként, pl. nem trámváj vagy hasonló, hanem ez a neve, ne röhögjél, hogy zoliborz, és tulajdonképpen ez pillanatnyilag nagyon jó ötletnek tűnt. Ekkor zajlott le az alábbi párbeszéd.

Zoliborz, igyí szjudá
Zoliborz, igyí szjudá
Zoliborz, igyí szjudá
Zoliborz, dáváj!

Én: Villamoshívó dalocska!
Zarek: Remélem, posztolod.
Dream: Ha ő nem, akkor én.
Sz.J: Én ehhez nem teszek hozzá semmit.
Dream: Ezzel remélem lerombolom a róla alkotott pozitív képet. Aprócska tánclépésekkel... egy kötött sapkával... egy villamosmegállóban...
Én: A kötött sapkának polárbélése van és nem fúj át rajta a szél.
Zarek: Nem úgy, mint a te... izé...
Én: Ellenben a te füled, az olyan, mint a paprika.
Zarek: Igen.
Dream: Na bumm.
Zarek: ... ha az ember ... Hard Rock Caffés pólóban és ...
Sz.J: Szerintem mindkettőtöknek megvan a lehetősége, hogy egészen könnyen és gyorsan lerombolja a másik hírnevét.
Zarek: Bármikor, amikor csak akarja, igen.
Én: Kölcsönös meg-nem-támadási szerződésünk alapja ez.
Dream: Egen. Az ember csak olyanba rúg bele, aki nem tud visszarúgni.
Én: A harcművészet első számű szabálya, hogy mindig csak olyannal kezdj, aki nálad sokkal gyengébb.
Dream: ... alszik, de legalábbis háttal van neked.
Zarek: Jaj, istenem.

A lányok sztereóban kacagnak.

Hány albumot adott ki az Edda?
Szerintem megszűnt már egy ideje?
Az Edda? Á, az nem szűnik meg. Az nem olyan.
Én vagyok a miskolci, de nem tudom.
Miskolci vagy?
Vezetékneved Pataki?
Mit kérdez? Vezetékneve Miskolcnak vagy neki?
Neked van? És azt kérdezte a Peti?
Miskolcnak? Az az Észak-Magyarországi Távhőszolgáltató Vállalat. Ez Miskolc vezetékneve.

Neked írom a dalt,
Neked én-e kellek?

Viszket a seggem, megvakarom
Mégpedig ott, ahol én akarom.

Nagyapám kedvenc daktilus lüktetésű kétsorosa, korai '80-as évek, a művész kék korszaka.

Képvis
előjel
ölt.

Az ügy hátterében műtárgykereskedelmi panama áll.

Kép
wish

Miért kell kardommal levágnom bárkit is,
miért nem dominózunk inkább?
Oly végletes az emberi természet.

Ám ha nem akar dominózni velem,
le is vágom a makacskodót.

Toshishiro Shonagon, ismeretlen japán udvaronc verse, melyet részegségemben fordítottam a minap. Élt kb. 990 körül, Heinan-kor, Teishi mikádó alatt.

Minden hatósági intézkedés
Mindenhatósági intézkedés.

Az erdő állatainak adnak enni.
Ott a vadregény. A fű íze, a friss hajtások íze, a patak íze.
Igaz, le is lövik őket.
És van róluk strigula, amit a vadászok rendszeresen meghamisítanak, lefelé, hogy még több állat lehessen az erdőben.

Gazdag, bár nem kivételes élet az erdő állatainak lenni.

A háztartásbeli elképzelhető úgy, mint aki élethosszan egyik edényből a másikba cserpál mindenfélét.
Folyadékokat, lisztet, cukrot.
Edényközlekedtet.

Az ember sem csinál nagyszabású dolgokat.

***

Cserpál: Anyám szava, arra használta, hogy önteget egyik edényből a másikba. Tágabban mindenféle folyadékokkal való foglalatosság.

Az irodistát kevés jány szereti,
De én tudnám szeretni,
Tanult emberek tuggyák,
Hogy kell elbeszélgetni.

(orosz dal)

Édesanyám, nem kattan az egér.

Na, most éreztem a pillanatot, amikor elfáradtam.
Amikor az idegrendszer kapcsol onnan ide.
Egy inga volt a fejemben átlendült
és előrehúzott. Átbillent a nyakamon.

A vers a kóválygó szinapszisok megképezése.

A memóriáról keveset
tudni, annyi látszik a CT-n,
hogy ha a majomnak mutatnak
banánt, akkor az agykérgen itt
is, ott is izgalomba jön egy
temérdek sejt, és ezt úgy képzeld
el, mint a lakótelepen, hogy
mikor melyik ablak világít,
és az ablakok mintába rendeződnek.

A majom agyában a kép, az
sajnos nem banán alakú (pe
dig milyen frappáns lenne). Az a
nanász egy másik halmazt gyújt ki
(de sajnos az sem ananász alakú).

És amikor a ködösebb ké
pek kigyulladnak egy elmében,
ahogy a vers is, akkor a sej
tek pislákolnak, hol fel, hol le
- maradva a lakótelepnél,
esti műsorsáv van, tehát be
van kötve a júpícsí, sok az
adó, és mindenhol villog a
tévé.

A versek ezek az irizálóan kompakt egységek.

Lohmann nem írt jó verseket, mert olyan dolognak képzelte a versírást, mint valami titok leleplezését, mint amikor olyan dolgokról beszélnek, amiről nem szabad beszélni. Mint amit nem lenne szabad elárulni, és mégis elmondják. És amit nem szabad elmondani és mégis elmondják, abból soha nyugodt cigiszünet még nem született.

És attól, hogy a mondatokat rövidebb sorokba törik, és a sorok nem érnek margótól margóig, még semmi sem lett vers.

Ő képes szerelmes lenni,
én nem.
Alkati kérdés.
Amim van, az rögeszmés kötődés egy nőhöz -

gondolta jeges rosszallással Lohmann.

Ugyanúgy függök a megbecsülésétől és a dícséreteitől,
mint ő az enyémtől.

Egy pasi akkor működik, ha fényezik.

Néha azt gondolom, hogy kezdem megérteni, mit akar.
Kibaszottul meg kell bántanom,
hogy a hanyag szar szívem hajlandó legyen észrevenni magát,
és foglalkozni vele.

Ha sikerülne,
ő boldog lenne,
én elégedett.

További bejegyzések ebben a témában:
1 2 3 4