Messi túl kicsiket lép ahhoz, hogy elegáns legyen és a stílusa örök.

A DVTK feedjében találtam ezt a kérdőívet, mert olvasom, naná, elkezdtem töltögetni, mert jófiú vagyok, de idióta és hosszadalmas kérem értékelje egy ötfokú skála segítségével, ahol az 1-es „kifejezetten rossz”, az 5-ös pedig „kifejezetten jó” típusú kérdésekre is kötelező válaszolni, amiket kihagytam, úgyhogy nem ette meg a gép a feleleteimet, de ne vesszen kárba. [Ne szerkessz így pollt soha, örülj, ha veszik a fáradtságot, és válaszolnak neked.]

***

Mi az első 3 szó, ami Önnek eszébe jut Miskolcról?
Anyám.

Mi köti Miskolchoz?
A család.

Ha tehetné, elköltözne Miskolcról?
Igen, a fővárosba. [Ez volt a legközelebbi.]

Az ön családjának hányadik generációja él Miskolcon?
Anyai ágon a harmadik biztosan. Hosszabb távon is valószínű, hogy a környéken éltek, az Alföld felé a peremfalvakban, de három generációnál nem terjed tovább a családi emlékezet.
Tulajdonképpen apai ágon is, de ez bonyolultabb (sokat költözködtek, történelem stb.).

Ha a városon kívülre utazik, szívesen ajánlja a várost, mint lakóhelyet másoknak?
Nem.

Ha a városon kívülre utazik, szívesen ajánlja a várost, mint turisztikai célpontot másoknak?
Igen.

Mit ajánlana, mint turisztikai célpont? (Említsen legalább 2 dolgot!)
Lillafüred, kisvasút, az erdők, a Diósgyőri vár, Operafesztivál, a Gyár megtekintése a Vargahegyről és a Gyár kettő órás dudálásának meghallgatása.

Ön szerint mi Miskolc legfőbb jellemzője, amely megkülönbözteti a többi (hasonló méretű) Magyarországi várostól?
Az Edda. De utálom és szégyenlem.

Kitől várja el a jólét biztosítását a városban?
A vállalkozóktól.

Mit gondol, mit tehetne Ön, mint miskolci lakos a városért, a miskolci közösségért?
Nem élek ott 20 éve.

Mely miskolci rendezvényeket látogatja rendszeresen?
Családi látogatásokra szoktam hazautazni, évente 4-5 alkalommal. Olyankor nem látogatok rendezvényeket. [Szóismét.]

Mi a véleménye a DVTK-ról?
Apám focista volt, ifjúsági válogatott, aztán másfelé fordult az élete. Gyerekként nagyon sokat foglalkoztam focival, emlékezetes nagy meccseket játszottunk a lakótelep két házsora között, és igazolt játékosként is (a Diósgyőrnél). Egyszer megjelent rólam egy címlapfotó az Északban, amin látványosan letalpalok egy valakit a salakos edzőpályán, lehettem vagy 12 éves. Apám szabályosan képzett engem, iskolázott, és valószínűleg tehetséges játékos is voltam. Azt mondta: ha így fejlődök, NB-I-es játékos biztosan leszek. De gimiben úgy döntöttem, látva, amit akkor lehetett, hogy az én lehetséges aktív játékosi pályafutásom alatt a magyar labdarúgás nem fog megváltozni.
Nosztalgiát érzek.
Gimis koromban az osztály egyik legjobb csaja, szőke, hosszú hajú és okos, kockás piros-fehér zászlót varrt nekem. (Az osztály konkrétan legjobb csaja nem tudott varrni.)
Nem túl erős, de létező kötődésem van, ami idővel identitásképzővé vált. [Uhh. Erről a mondatról a szociológus-társadalom tehet.] Jólesik rágondolni. Pl. megtanultam a nagy Diósgyőr névsorát.

Ön DVTK szurkoló?
Igen.

Mit érez akkor, amikor a DVTK eredményesen szerepel egy sporteseményen?
Kitörő örömöt. Pl. "megbasztuk a Kazincbarcikát, jeee!"

Barca-Milan (Camp Nou, BL).
Míg egy meccs elkezdődik, nekem meg kell néznem két hónap reklámtermését.
A bírók bokazárt vigyázzban vagy cowboyos kisterpeszben várakoznak a bevonulásra. Az olaszok fáznak, minden mackófelső van.
A Barca megint az alap belső védők nélkül játszik, se Puyol, se Piquet.

1. Pato átszalad a középpályán és benyomja Valdes lába latt, 23 másodperc. Hihi. A kezdőkörben ellenkező irányba pörgette át az átadást, mint Busquets várta, és onnan nem lehetett utólérni. Fent voltak támadásban, az utolsó sorra vezette rá. Ezt a megúszást még sokat fogják mutogatni.
Kezdődik a rendes meccs.
Sűrű az olasz középpálya, és szűk. Nem túl gördülékenyek a katalánok.
A Boateng ezentúl csak hosszú labdákat fog adni a két csatárnak.
9. Xavi oxi, bár hátra.
9. Az első falra rágyorsítós-kiugratós Barca-helyzet. A Milan sokat köszönhet a kapusának.
15. Seedorf beforgat három védőt a bal oldalon, statikus helyzetben, alárúgnak.
Nem lassú a Milan, az indítást hárman futották be. És kontráznak, Pato megtartja a labdát, kiteszi, de a Boateng fölélövi. Labdát adott el elöl-középen a Barca. Patót nem tudják tartani elöl.
19. Van Bommel sárgája, teljesen feleslegesen, talán pofázásért. Szabadrúgás 20-ról, középről, szépen szállt, bal kapufa, Abbiati nem érte volna el.
Sokat áll a katalán lábakon a labda. Statikus és nem hajlékony. A Milán térfelének közepén toporognak, szemben egy fegyelmezett és intelligens fallal, Messi próbál néha a homlokzat mögé emelgetni-pöckölni. És ilyenkor a Milan azonnal feltömörül a labdás köré, még az utolsó sor is. Az olaszok pedig nyugodtak. A szélről veszélyesebb visszagurításokat látok. És ez csak 1 gól előny, bár maga a csoda.
24. Seedorf bőrre játszik.
30. A Barca kezd felgyorsulni. Forognak a falon, de nincs lövőhelyzet. Nem bántják őket, ha sikerül labdát szerezni, az általában elcsípett passz. Vagy visszatolják őket a felezőig, kiszorítják. A Barcának lehet vagy 70%-os labdbirtoklása.
32. Abbiati hülye helyekre dob ki, de javít is (véd).
34. Boateng le, Ambrosini fel.
36. Messi leviszi az alapvonalig a bal oldalon, középről indult, bepofozza-begyötri a kapu elé, 4 ember között ment el és keresztülfúrta magát, agresszív volt, nem szép, a labda betegen fetrengett. Pedro érkezik, gól. Hát ez nem jött össze, macskaevők, nem húztátok ki.
Az olaszok feltolták a védekezést, csodálom a taktikai rugalmasságot, de csak egy pillanatra, aztán minden a régi. Ez nagyon unalmas. Egy látványnak nagyon unalmas és agyban nagyon érdekes meccs.
Pep guggolva magyaráz két emberének egy sebesülés-szünetben, és számokat mutogat. A cipője töri a füvet.
45. Messi majdnem rúgott egy besétálós gólt, már a kapus is megvolt, feküdt tehetetlen, de befújták lesre (és nem is őt), elvették tőle, Pistike, add szépen vissza.
48. Xavi távolról, végre. Az ember ezért cséká, hogy ilyeneket rászúrjon, ha nem is sikerül. Idáig ér a Milan szűk középpályája, onnan.
Félidőig 358 : 77 passz.

47. Pato mindent egyedül akar csinálni.
50. Szabadrúgásgól, Villa. Cassano egy elég buta és felesleges hátulról rámászása után. Nem úgy gondolták, hogy a mameluk rúgja el. Már a Milánnak sem jó az eredmény, innentől 4:3:3-at védekeznek.
A Barca-támadások olyan rövidek, hogy a második olasz sor 5 méterről nézi, és topog, képtelen dönteni, hogy rámozduljon-e.
55. Nesta szakmai teljesítménye egy meghiúsított Messi-helyzet: keresztülszaladt a kapu előtt az ötös vonalán, de elpiszkálta előle. Képzettség és profizmus. A pocok hasonfekve püföli a füvet dühében, nagyon teátrális. Aztán 2 perc múlva Nesta sárgát kap róla.
6. Cassano le, Emanuelson fel. Ő gyorsabb, eddig sem értettem Cassano szerepét.
Seedorf csípőre tett kézzel nem védekezik, és a labdákért sem jön vissza, nagyon haszontalan. Illetve azzal foglalkozik, talán, hogy a Barca ne tudja visszateni a labdát a középpálya hátuljára. Álló foci, baromi unalmas. Nem is mozog meg nincs is hová nagyon. A Milan nem meri leütközni a labdafényezőket. A bokapasszok néha kísérteties lassúsággal csorognak a semmibe. A Barca sincs formában.
67. Bejön Puyol Keita helyére, állva tapsolják a pumuklit. Ezután minden hozzá kerülő labdát hazaad.
68. Ez egy olyan meccs, hogy mindenkinek meg van engedve, hogy szabadot lőjön, most Xavi küldi fölé.
78. Bommel le, Aquiliani fel.
82. Seedorf elrontja a kevés olasz támadás egyikét.
A végére az olaszok is elkezdenek szenvedni, legalább annak örülnek, hogy a bíró benyalja, pedig angol bíró. De ahhoz egyszerűen messze vannak egymástól, hogy 3 passzuk egymás után működjön. Megkönnyebbülésnek érzik, hogy nincs stressz egy pillanatra, és nem a labda 4 árnyéka után futkoznak.
90. És szögletből, sima fejessel 2:2. Annyira bírom ezt az időzítést.

Föltétlenül meg kell említenem a kolozsvári pályák gondnokát, az elpusztíthatatlan Komáromi Sanyi bácsit (mármint akkor volt nekem bácsi!), aki a legjobb füves pályákat készítette, külföldi minták alapján. De nem csak a füves pályákhoz értett. Európa egyik leggyorsabb atlétikai pályája is az ő nevéhez fűződik. A salakot alvadt állati vérrel keverte, s így a mai tartánhoz hasonló minőségű keveréket ért el.

A vérmágiával határosan.

Kovács István, a nagyhírű futballszakember, profi játékos és sikeres edző a Delfin magazin 1984-es kiadásában pályafutásáról, itt konkrétan az 1944-45 körüli erdélyi futball-életről. (Via unatkozorobotok.)

Magyar-svéd. Online közvetítés.
Mit lehet mondani, helytállást kérünk. Mi vagyunk az underdog, a kiscsapat.
Király mackójától mindig megijedek.
Rudolfot egy fejjel magasabb kopasz fogja (Majstrovic).
Több labdát szerzünk a támadó harmadban.
Ibra bajusza, mint egy janicsárkapitány. A feje tetejére tűzött kontya is van.
4-ik perc, Pintérnek szétrúgják a combját hátulról, belül volt, de nem adta meg. Túl korai lett volna?
Az első 5 perc után visszaálltunk a felezőre védekezni.
9. Ibra első lelépése, 5 méteren vert egyet az emberére, a beadás picit hosszú lett.
Elég bokázós. Minden sértett tárogatja a kezeit. És le is lassult a meccs.
Kezezésért büntetőt kapunk, és kezezés is volt. Hajnal a felső kapufára rúgja, 19-ik perc, ver az isten.
26. Elmander rettenetesen átbassza az emberét, de nincs egyensúlyban és nem lövi be, a kipattanót sem. Letette a seggét és nagy ívben lefordult, elismerésre méltó erőszak, izzadságszag.
29. Szabadrúgás a svédeknek, jó szög, nincs messze, de Király magabiztosan kitolja.
Küzdünk, negyedórája az első magyar támadás.
Hajnal szép mozdulattal próbálkozik az oldalvonal mellett, de ez csak végszükség.
A követező támadás végén a beadás átmegy, a svéd kapus elnézi, oda lehetett volna rá érni.
35. Ibra sárgát kap a kapus veszélyeztetéséért, véleményes, mind a ketten a levegőben voltak, nem volt szándékos, de gól persze lehetett volna, ha Király nem teszi oda magát és nincs legalább akkora darab, mint a janicsár.
39. Rudolf rászúrta, volt benne erő. Helyes.
Ívelgetünk a kapu elé, pedig valszeg nem ez lett megbeszélve. A svéd szélen lenne hely felfutni, de nincs igazán gyors szélsőnk.
A Sport1 brit-angol riportere kezdi felvenni magyar neveket.
43. Szabics lövi, finom emelés, pompás befejezés és klasszis az asziszt is (Rudolf, második tempóban, bokából, megtalálja a rést). Szünetig tartjuk a labdát, s előnnyel vonulunk az öltözőbe.

Itt van 500 méterre, Sz.J lement kutyát sétáltatni, szerintem hallja is. Svédre fordítja egy szinkrontolmács a kommentárt a stadionban - jelenti nőm -, nagyon kedves, szép tőlünk, jéé.

48. Lipták egy ütem utáni becsúszásért sárgát kap, de megrendültség nem látszik rajta, ütemesen osztja az észt ezt követőleg; figyelmeztető, a jelenlétet növelő pszichikai fegyvernek szánta, finom vagyok.
50. Szabics is mezt rángat, ez is sárga.
51. A hosszú kirúgás után Rudolf elcsípi a rosszul hazaadott labdát, majdnem gól, de nem tudja meglőni. Csinbe ment.
54. Svéd csere. Kihagyhatatan: ennyi puding a svédasztalon?
55. Isaksson egy olyat stukkol a kapusának, komolyan le kell érte vetődnie annak.
56. Kidolgozott svéd támadás, megjátszák a széleket, átemeli, de gyenge fejes.
63. A svéd gólról lemaradtam. Az ismétlésben Király tehetetlen és erősen determinált. A felvételen már nincsen neki szabadságfoka.
65. Kallström távolról, mellé. Robbenes.
Magyar csere, Hajnal le, Steiber fel. Új fiú, nagyon fiatal, és: szélső.
68. Még egy svéd csere. Az a baj, ezeket nem értem. Fogalmam sincs, kicsodák és nem látom a logikáját.
74. Ibra kihagy egy begyötrőset, nem lett volna szép, talppal előre ment a labda után.
A hangulat visszaesett, az önbizalomhullám elült, a játékunk nem szellemes most. Sokat ácsorgunk a labda felett, nem folyékony.
Újabb magyar csere. Lipták vs. Sándor.
77. Svéd szöglet, átszáll a kapu előtt magasan, és Király valami egészen vérfagyasztó irányba jön ki, de a mellére fejelik.
Magyar csere, Szabics vs. Priskin.
80. Ibra nincs ritmusban, egyszemélyes helyzetben volt a balszélen, ideje is volt, de kisodródott, sokat várt és elbalfaszkoda.
82. Újabb Kallström lövés a 16-os vonaláról, sistergősen lapos, mellé. Ezeknek sok Robben-videót mutogattak.
Svéd elfutások sorozatban, nem volt momentumunk megint vagy 10 perce.
86. Végre, a hosszú labdát Steiber nem érte be, az önfeláldozó svéd kapus messze kint leszedi a lábáról, a kipattanót Koman megnézi, elrendezi elméletileg és vagy 23-ról rúgja alig fölé.
89. Rudolf gól! Priskin kispályásan paraszt, de higgadt hintába ülteti a jobb szélen a védőjét, élesen bead, és Rudolfról lemarad az embere, csak bele kell püfölnie. 2:1.
Innentől kapkodnak a svédek. A lelátón a hidegvért gyakorolják (meghűlt bennük).
90. Összefejelés, és bejön a golfautó, amit úgy szerettem volna vezetni.
94. Utolsó svéd sansz, távoli szabadrúgás, de mellé.

Megérdemelten.

Pajtás #521. A tegnapi Vasas-Fradi meccsről származik a kép, amit a lebontásra - eufémisztikusan: felújításra -  ítélt Népstadionban rendeztek, és kimentem, mert kíváncsi voltam a Magyar Futball Szentélyére, amit még sosem láttam belülről, és szerelmes vagyok a fenséges pilonok karikamintás burkolatába, ami olyan, mint egy álmennyezet, csak függőlegesen. És így utoljára megnéztem, nem mellékesen élveztem a kitűnő labdarúgó időt. Egy karika becslésem szerint 60-70 cm átmérőjű.

(Ennek legalább van értelme #9. Ipari esztétika sorzatunkból.)

Illetve szépek voltak még a reflektorokat tartó konzolok, amiket bizonyára zsiráfokról mintáztak: 4 lábuk és irdatlan hosszú nyakuk van, és a fejükön hordozzák a 8×9 fénycsóvát lövelő őfelsége a stadionvilágítást. Sosem játszottam négyárnyékos meccset, ez hiányzik a futball-pályafutásomból. Oly sokminden mellett, elnézést a kitérőért. Aztán szépek voltak belülről a Stefánia út házai a lelátók felett kikacsintva; ott szoktunk Sámlival sétálni, és megszámoljuk a 21 kocka alakú, terméskőből rakott jegypénztárat, soha nem változik ez a szám, husznegy mindig, annak száma 21, az állandóság maga; melyek oldalán 21 nagyméretű márványba vésett felirat áll, mindegyiken egy-egy, redundáns bőségben és pedantériával, hogy "PÉNZTÁR", mely feliratok a méretek ellenére alig láthatók, hisz a vonások beolvadnak a többi kövek közé; az utolsón pedig, a 22-iken, ami kicsit nagyobb, és talán nem volt pénztár, hanem portásfülke, az a felirat áll, hogy "VOROSILOV", a Stefánia út korabeli neve, a szovjet politikai kegyeltről (alig olvashatóan, elfeledetten és szinte titokban, erre hadd emlékeztessem az utcákat és köztereket mostanság lendületesen átnevezőket). Mert a tervezők tömegrendezvényekre gondoltak a Népstadion építésekkor, 70 ezer embert fogadhatna be, 70 ezer ember moraját, ha a felső karéjok nem lennének már életveszélyesek a széksorokat hordozó betontálcák mállása miatt (hordozó, anyahajó, a magy. labd. anyahajója, sietek, de a pilonok még hibátlannak tűnnek). Tömegre számítottak, kb. 140 cm átlagos magasságú nézőkkel, mert az ablakokhoz, ha a pénztárban bent jegyárusító néni dolgozik, és pénzt kér a jegyért cserébe, csak úgy lehet odaférni, hogy az ember derékig behajol a kicsi ablakon, és csak a segge látszik ki a kőkockából, mint akit elnyelt egy túlméretes ipari mosógép, tréfás szexuális orientáltságú helyzetkomikumot teremtve. Vagy megereszkedik, eléguggol, mintha egy zongoraszéken kívánna helyet foglalni, de az nem életszerű.

A Népstadion igazán szép hely. Rengeteg képem van, de ha többet rakok ki, nem nézitek meg ezt az egyet se.

(A meccs nevetségesen borzalmas volt. Az impotencia az egyetlen szó.)

A hétvégén túladagolásom volt fociból, valóban.

- Természetesen engem mindig az érdekel, hogy miért - neked viszont nem posztod az orromra kötni... - kérte ő alig burkoltan, de tudva a helyét.

Ööö, posztomnak posztom.
De még mennyire a posztom. Erre ráhibáztál.
De csak majd később.

Tekintsük meg az ismétlést, a századmásodperceket, melyek itt eltelnek. Onnantól, hogy rápattan a labda, odáig, hogy gól. Bámulatos.

Én igazából futballista vagyok. Gyerekkoromban ebben éltem. Ebben vagyok képzett és erre működik az agyam. (Igazából nem vagyok a kardozásban autentikus, azt csak szeretem.) Amit a Xavi csinált, azt én a látvány alapján átéltem, és onnan tudom. A legnagyobb flash a Barca játékában számomra az, hogy amit akkor tanultam és kamaszkoromig megértettem a játékból, azt ezek a csávók igaziban megcsinálják minden más játékról szóló elgondoláson győzedelmeskedve. A labdabiztonság diadala. Tehát a generációm futballja beérett, és én otthonos vagyok benne. És amit a Xavi (vagy sokkal artisztikusabban és egyelőre éretlenebbül az Özil, az összes hibájával együtt, és főleg a hibái érintenek sokkoló fájdalommal és ráismeréssel) játszik, játszanak, azt fénykoromban, a magam szintjén, játszani tudtam. Ez nagyon jó érzés, csak már régen volt.

És még valami: a Xavi egyáltalán nem úgy viselkedik a helyzetben, mint egy befejezőcsatár. Pontosan úgy gondolkozik és úgy mozog, mint egy iránytó, azaz felismer és választ. Csak éppen 5 méterre van a kaputól, és akkor ez gól. Egy igazi befejezőcsatár ilyet nem csinál, egy csatárnak gondolkodás nélkül lőnie kell a térérzékéből adódó elemi irányba, mert ettől jó csatár.

Az Inestán látom gyakran, nála egyenesen szembeszökő, hogy negyedütemekkel lassabban hagyja el a labda, mert gondolkozik és több dolog van a fejében, mielőtt passzol. Kétségtelenül ő a legkreatívabb a csapatban. Ezek a századok az ára mikroszinten.

Agresszív, ingerült, végülis szar meccs volt, a Real a végére teljesen elveszítette a kontrollt, megalázó 5:0-ás vereséget szedtek össze, Sergia Ramos ámokot futott a végén, lerúgta Messit, ütötte a Puyolt, torkon vágta Xavit (az összes törpét, aki legalább egy fejjel alacsonyabb volt nála, és elérte éppen). De mások is: C. Guardiolát lökdöste, rengeteg sárga, a végén tömeges dulakodás.

A Real nem volt meccsben egyáltalán, az első két gól után összeomlottak, moziztak végig, soha nem léptek oda a labdára, a jellemző kocka az, amikor a derékban meghajolt fehérmezes sportoló két méterről (ami sokkal messzebb van annál, hogy bele lehessen lépni egy átadásba vagy driblibe) meredten bámulja az elhussanó labdát egy röhögő katalán lábán; volt olyan Barca-támadás, amiben száz labdaérintéssel és kétszer vitték a kapuig a labdát, azaz három pályahosszat járt be. A mexikói orosz-magyarban éreztem annó ugyanezt a fásultságot. Szinte érthetetlen.

Taktikailag semmi különös, mindenki majdnem módosítás nélkül a szokott felállását játszotta. Jose volt annyira nagyképű, hogy nem változtatott, nem kezdett még egy labdaszerzővel (és ezt megszívták), Özil játszott (akinek egy jó napjaiért egyébként szívesen odaadom a fél karomat), illetve a sérült Higany helyén Benzema. A támadók nem védekeztek, a védekezők nem segítették a támadást, tolódás alig, C-nek önzőzni sem volt ideje. A védekezés vonalát a két gyors gól után fel kellett tolni a félpálya közepére, és elszaladtak mellettük, képtelenek voltak utólérni ezeket az intrikus passzmintákat.

Messi viszont középről osztogatott, és Xavi volt fent jobb szélen csatárban, (ő lőtte az elsőt, tekintsük meg az ismétlést, a századmásodperceket, ahogy rápattan a labda, észlel, felismer, dönt, exekutál és megelégszik - abban a csávóban egy időlassító metronóm van), akit Özil egyrészt nem tudott odáig követni, visszafelé meg felvenni nem tudta. Három gólt lőttek a védők mögé, középről vagy a fedezet helyéről, laposan belőtt passzokból, a másik kettőt vonal mellőli beadásból. Busquets tanárosan uralta a középpálya hátulját, a szélső védők fegyelmezettek voltak, Puyol mindig ment C. után, gyakran cserélt helyet Pique-vel a belső védő pozícióban, és a negyedik gól után is hősies. Kicsi változások ezek, de a Real két-három kulcspozícióban is más embert és más mozgásokat kapott, mint várt, és nem is tudtak mit kezdeni velük.

Középpályán mindig legalább kettővel több katalán volt játék-értékű, közeli pozícióban, mint madridi.

Szép nagy szellős ez a pálya (a Nou Camp a szabályok által megengedett legszélesebb), ezt nagyon érdekes látni, hogy a gázmodell-szerű helykihasználás hogyan működik kellő méretű térben, van hely tilitolizni.

Nem taktikai győzelem volt, inkább lélektani. Mourinho általában nem kezdeményező, hanem az ellenfélre reagáló stratéga, és most pont egy félidővel maradt le fejben, mire behozta az erősítést a középpálya védekező szerepére, már elúszott a meccs. Kényelmetlen volt nézni az alázást. Az én szememben a Real megtestesít majdnem mindent, amitől a fociban taszítónak látok, a Barca pedig azt, amit munkával, építkezéssel, koncepcióval, intelligenciával és a csapatban gondokodással el lehet érni egy labdajátékban, de még így is sok volt, mert tegnap este akkora különbség kerekedett ki, ami elrontotta a meccset.

Az arrogancia számomra némileg kérdéses szó, mert nagyon sokszor úgy értelmezik, mintha hiányozna a jólneveltség. Én szeretem az arroganciának azt a típusát, amikor egy játékos tisztában van vele, hogy ő a legjobb, és hogy mindig a győzelemért lép pályára. Ha egy edző arrogáns, de jólnevelt, az számomra rendben van, mivel azt tolmácsolja, amit valóban lát, és nincs benne félelem. Ez pozitív dolog.

Nagyon jó interjú, a csávó flow-ban van végig, teljesen a saját elméjének megszállottja, és nincs is oka kilépni belőle: nem árnyal, nem taktikázik (amennyire a szerkesztés után ez megítélhető), ezzel együtt mindig nagy alázattal a kérdésre válaszol. Az elképzeléseiről beszél folyamatosan, tiszta stratégia, amit mond, Szun-Ce-idézetekkel. Fantasztikus.

A FourFourTwo egyébként egy elég buta szurkolói magazin. Vettem egy példányt és elolvastam a sloziban. Focistákról szól, nem futballról, és a focisták a legritkább esetben éleselméjűek vagy akár csak szórakoztatóak a pályán kívül. Még az angol tematikájú cikkek sem jobbak.

Nagyon szép meccs volt, hatalmas dráma és eszmék ütközete.

Az első fele pörgős, nagyon jó meccs, a másodikban már mindenkinek jó az 1:0, főleg Ghánának, a négerek nem is erőltetik, Muntari pl. kifejezetten idegesítő, kocog vissza flegmán. Viszont a ghánaiak cserébe kurva jók. Szervezettek és ügyesek, mély súlyponttal, minden lépésben a vízszintesig nyúló combú, párducléptű szélvészgyorsak, André Ayew és Asamoah, csak gólt nem bírnak rúgni.

Németeim hozzák a meccset, Schweinsteiger rendkívül hasznos, le a kalappal, minden labdát összeszed a középpálya végén, reá épül birodalmunk. [Másnap azért aggódom, hogy mi van a féldisznónyi combhajlító izmával. A meccs végén feküdt a füvön és gyógytornázott, húzódás lehet.] Lahm gyors és technikás, alázásra alázással felelni kész, kulcshelyzeteket ment meg. Özil akkora gólt rúgott, mint egy ház, mintaszerű, tanítani való, iskolai mozdulattal fordul tovább a test tengelye a labdaérintés megszűnte után is. Előtte egy-az-egyben vezette a kapusra a labdát és belelőtte. Kellett ez a hiba a döntő mozdulat felajzottságához, a bosszúvágyhoz, és nyerni képes ember az, akiből ilyen reakciót vált ki a kudarc. A kapusok jól zárnak, mindkét oldalon maradt ki olyan ziccer, amit a karjaival csapkodó szemafórba lőtt a kiválasztott. A belső két védő (Mertesacker, Friedrich) megbízhatóan teljesít, pedig őket szopatták a legtöbbet.

Hosszú, élesbe elküldött passzok, amiket beérnek. Wow. Erős és szellemes középpályák.

A németek irányítják a játékot, Ghána szokás szerint kontrázik, a németek ilyenkor futásteljesítménnyel hárítanak. Van üres terület, mikor indul a passz, és mire a labda odér, már nincs.

Podolski eltöri a lábát, akkora luftot rúg, a játéka majdnem értelmetlen. Ballackot szeretem, de ehhez a német csapathoz nem lenne semmi köze.

A helyzetekkel az van, hogy mindenki húz még egyett ziccerben és elbassza. Nem kombinál, nem néz szét, nem megoldást keres, hanem még egy lépést akar a biztonságos matt felé menni. Az ilyen jelenségeket nevezünk meccshangulatnak, a játékot stratégiai szinten befolyásoló nüanszokat, apró döntéseket, a játékosban élő vágyat az egyén elhelyezésére a szituációban, ezt a végülis megfelelés-vágyat, hisz ez az arányérzék vezérli őket (minket) a pillanatnyi döntésekben, ennek a hullámnak a kitapintása, megértése, az izmokba irányítása - és zsenik esetében a meghaladása.

***

A német focistaneveket az első verzióban csúnyán félreírogattam. Elnézést. Elmaradt terepmunka, szimpla figyelmetlenség és alulműveltség. Köszönöm a figyelmeztetést, Péter.

- Miért mindig a németek ellen van az egész világ?
- Összeesküvés-elméletekben tetszik utazni?

A németek 3-3-4-es támadóalakzatot játszanak, 4 ember vonalon a védőkkel egy sorban. A hosszú kényszerítők napja.

Sok a sárga, nincs nagy pörgés. Kloset kinyomják, és meg lehetett adni, hátulról érkezett. Izgalmas lesz a meccs. Milyen büszke magára a bíró. A meccs önmagában nem durva. A spanyol bíró szokása, hogy szórja a sárgát, mint a nyomdagép. 2 perc alatt fordult meg a meccs. Jovanovics a vizesárokban örül, két palánkon veti át magát, a biztonsági ember öklét rázva próbálja kikergetni, lenyúl a palánk mellett és a nyakánál fogva szorítja le a fejét, mint egy oltás alatt vicsorgó kutyának. Tisztán állt az ötösön, még cicire venni is volt ideje, bevágta.

Dohányszagú a szakállam a Katicában.

Podolski őrült iramot fut a pálya elejéből a másikba. Ő a 10-es. Még a nadrág-madzagja is kilóg.

Schweini belekönyököl egy kicsit, nem torpan meg nagyon a kapus előtt, bosszús kissé, ez sima hiszti. A félidő végén Khedira eltöri a kapufát, a szöglet kicsi, de visszapaszból beadják, fejes, rosszul jön ki, rákészül, leszorítja, óriási.

Joachim Löwnek idén nincs fehér inge, az első meccsen világoskékben volt, és a másodikon jövök rá, hogy kartársaival együtt (mondd németül, hogy törzskar, köszi) V-nyakú pólóban és kardigánban van, nagyon elegáns. Maradunk további figyelemmel. Frizurája a tizi után is tökéletes.

Linecker bonmotja, hogy a focit 22-en játszák és a németek nyerik, most ott bukhat, hogy csakmindössze 21-en.

Heinrich profi a szünetben, nagyon örülök neki. Magamkorombeli.

Utálom, amikor a napról beér a labda az árnyékba.

Tűzijáték a szerb kapu előtt, kipattan a labda messzire, Schweini lekaratézza valaki fejét. Most nincs sárga?

Podolski kihagy egy nagyot, hosszú, lapos labda volt középre, befutotta, de mellé. Seggreül, veri a térdét, sajnálja. Ne integessél, Lucas fiam, kúrjad be. Rövid időn belül kétszer játsza át a védőjét. Aztán elbasz a meccsen még hármat.

Vidicsnek elment az esze. Úszik a beadás után kinyújtott kézzel, ahogy a ghánai meccsen, ebből lesz a tizi, belenyúl, tisztán látszik. Másodzsor is? A lelkesültség irracionalitása? A mágikus realizmusban hisznek a szerbek, hogy bármi lesz, úgyis? Podolski ezt is kihagyja, laposan gurít a jobb alsóba, nincs benne kraft, Heinrich megpszichologizálja a végén, de attól még szar. A szerbek extázisban ütik a kapusuk (Sztojkovics) tenyerét.

Nem olyan jók a szerbek, sok a hülyeség, lendület sincs igazán, többet vártam.

Változatlanul a németek nyomnak, 10 emberrel mutatnak támadófocit, szerb kontrák. Öröm nézni, amikor az Özil játszik. Ám Löw lehozza, biztosan tudja, miért, én nem. Marine jön be, Heinrich szerint ez a nagyon bátor húzás, hát mitől? - jugoszláv születésű, erősítheti azt a kedvetlen német szokást, hogy szülőhazánk ellen gólt lőve nem ünnepelhetünk (lásd Podolski a lengyeleknek).

OK, aláírom, ez egy igazi hülyebíró, az első a tornán. Következetlen, hülye fasz, aránytalan, valószínűleg önértékelési problémáival küzd, nyazsgem. A második félidő előtt nyilván szóltak neki, visszafogja magát, de ebből csak az jött ki, hogy a beállított szintet felülírta és ugyanúgy szétesett az arányérzékem. Ha Angela Merkelben van kicsi pedagógia, nem lesz ebből felzárkóztató EU-s támogatás Spanyolországnak.

Gomez erőcsatár érkezik. Löw kockáztat, bár ugyan mit? - ezt kell tennie. A török védelem felkettőződik, végig ebben utaztak: úgy marad meg a 4 védő vonalban, hogy jut 2 ember a labdásra.

Nagyon hülye német labdaeladás, nagyon hülye befejezés a német kapu előtt. Kifogyott a németekből a kraft. Megsavanyodtak a krautok. Löw, mint egy túlcsordult önbecsülésű, sértett arisztokrata, odabassza az ásványvizes palackot a fűre, és nem veheti fel, mert kívül gurult a szaggatott vonalon.

Pajtás #499.
Így függ össze az élet, a foci és a nők dolga.
Ügye.
Ugye.

A tízes mez nem közönséges mez,
Trequartista - ez a neve olaszul a szerepnek,
elsőszámú ember a csapatban, de
nem klasszikus befejezőcsatár,
amögött játszik, több helye van így,
kombinatív és jellegadó a munkája,
szükséges hozzá a látni a pályán,
a kiemelkedő játékintelligencia.

A tízest Maradona viselte, Pelé,
Puskás, Zico, Zidane, Totti,
Del Piero, Détári, Salamon,
és Váci Béla, (Cruyff 7-es volt),
és sok nevet lehetne
áhitattal mondani a pantheonból.

Megjegyzem, érdemes is, egészen
egészen jó csajokat lehet megfűzni, ha
kellő energiával sorolsz neveket.
Buknak a lexikára és a meggyőződése,
tulajdonképpen majdnem mindegy
nekik, miről beszélsz,
ha van benne energia és egy kis fantázia,
bár neked nem,
és a klasszikus Milan-hátvédsor enumerációja:
Tassotti, Baresi, Costacurta, ifjabb Maldini - numerációhoz vezet.

Szűkíteni a területet, mint egy olasz védelem,
ám nyitva hagyni a passzsávokat,
és örömmel odaszorulnak.

(Sportnyelven beszélek nőkről, mint egy kamasz.)

Ha most Orosz Péter lennék, odaállnék
valami feltűnőbe és sikkesbe öltözötten,
a Tízesmez büfé mellé a buszmegállóba,
mondjuk az egy szál kockás Diósgyőr-zászlómba csavarva.
Felvenném a jellegzetes tökóvó pózt.
Néha jól jönne, sok poétikai szituációt
meg lehet oldani ezen a frappáns módon.
A személyes és megmásíthatatlan jelenléteddel.

De náthás vagyok 2 hete, úgyhogy csak
orrot fújni állok oda a furgonunk mellé.
Ugyanis itt lakom, errefelé, jogom van hozzá,
helyi értéken vagyok, és a vébé is most megy,
a munka az várakozás az alkalomra,
kivártam az idejét.

Bár én nem gondolom úgy, hogy az arcom hozzá tartozik a műhöz.

"Akik időnként rosszul viselkednek, azok is legyenek jók négy héten át."

(Jacob Zuma, Dél-Afrika 80 éves, kompromisszumokban erős elnöke országa fegyveres bűnözőihez. Via metazin.)

A búrok játszanak otthon. De nem feltétlenül kedvező kontextusban. A búrok búrája, borús aurája.

Az első félidőről azt mondták, hogy a dánoké volt, a kukások alibiztek. Sürgős másttennivalóm volt, elnézést is kértem magamban a Futball Szellemétől.

Bizarr hátrapattanós, basszameg típusú öngól.

Nagyon csini, fineszes holland passzmunka. Sima 4-4-2-t látok, ami támadásban 3-5-2. Ezek varázsszavak, ha érted, a barátom vagy.

Van Persie vagy azt mutatja a bírónak, hogy idióta, vagy azt, hogy semmit nem hall a vuvugecitől. A képére inkább az van írva, hogy mindkettő.

Meg lehet ezt a labdát rendesen fogni, a holland kapus pl. meg tudja.

Elia egészen kivételes lefordulása a balszélen, egy inverz Cruyff-turn, külsővel pöccintve, hátrafordulással (ushiro-mavari). Akár el is nevezhetik róla.

Rommedahlt végig dromedárnak értem, nem szép tőlem.

Nem jók a hollandok, képességeiken aluli megoldásokat adnak befejezésben. Mezőnyben még csak-csak. Tegnap rájöttem, hogy a hollandoknak szurkolok, és bátorítóan néztem magamra, hogy vállaljam el a szerepet. De ha kiesnek, természetesen szívem új gazdára talál majd.

Sneider-Elia-Kuyt - gól. Kuytnek mázlija volt, a kapufáról kipattanó laszti pont eléje jött, bár hogy az ifjú szőke Hamlet miért csak kocogott utána, eszeveszett rohanás helyett, azt célozva, hogy esetleg teste lendületével elsodorja azt - azt nem tudom. Elöl-hátul tárgyi alárendelés.

Poulsen ritka szépet ment a [der] tor torkából, ollózva, hátrafelé, futballreklámokat lehet erre alapítani.

Van Bronckhorst csúnyán melléfut egy labdának, lesznek gondok hátul kedvenc kukásaimnál.

Kidolgozott férfi felsőtestek a mezcserénél. A Sneijdernek még finom rajzolatú arca is van.

Az mtv1-en a meccs után ilyen sunáznám-típusú lektűrírók könyveit reklámozzák. A pasik, akik meccset néznek, ettől el fogják ezeket olvasni? Ki van zárva.

A világbajnokság aktuális fordulata az "olvassa a játékot". Még ízlelgetem, ugye két kedvenc területem van benne összevonva, remek tehát, de hogy valami hivatalos brossúrában kezdett el terjedni, és innentől kezdve abcúg, az nagyon gyanús. Ezt valaki nyomozza már ki, honnan vették.

Heinze még mindig örül, és 4 perc után is vigyorog, mint a fakutya. A szögletgól kitalált figura volt, a csapat elvitte az összes védőt, Samuel félnelsonban, mint egy profi portás, tolta az ötös vonalra az emberét, hősünk egyedül fejel a 11-es pontról, nagy csukafejes. Tapsos gól.

Jól kezdenek a gauchók, volt két berobbanós-egypaszos helyzetük a belső csatárpozícióból, Messi és Higuain.

Nigéria kontrázni akart, de most váltani kénytelen. A nigér balszél potens. De ezek valahogy nem tűnnek olyan nagy tankoknak, mint 12 éve.

Egy batistutás mezes paraszt elémáll, elzavarom. Pisilni ment be és lemaradt a gólról, hehe. És ha meghallok egy vuvuzelás csengőhangot, megtaposom a telefont.

Tevez a harmadik komolyat faultolja, és minek is? - minden, ami a fociban aljas, argentín eredetű.

Mélyről befutó argentín akciók és Veron hosszú passzai. Tevez mögött stéherezik be a Messi, a nigér kapus nagyokat véd. 4-en mennek fel 2 védőre, szürreális, Messi elbassza. Na de attól, hogy egy begyakorolt akció bejött, és vezetnek lazázva, a hátsó alakzat zavarbaejtően grundfocit ad elő. Gutierez egyszerűen képzetlen erre a szerepre (egy jobbhátvédi pozíción játszó balszélső). Fura felugrások, instabil játék. Az argentínokat egy szervezett és jó csapat kicsontozza.

A nigér védelem spontán reagál mindenre, sok fogalmuk nincsen. A kapusból viszont hős lesz. A nevét elő kell keresni (Enyeama).

A nagy csapat és a kis csapat különbsége.

Az isteni Diego a seggét tolja ki, és csapkod a levegőbe a rövid karjaival. Járkál hátratett kézzel a szaggatott vonalak között, mint egy kistermetű oroszlán. Lejátszik minden támadást a maga helyén, kispályán ezt úgy mondják: rángatja a kerítést (átéli a játékot). Bedobásnál úgy néz a Taiwo hátára, hogy az kisebbfajta késszúrás. És még be sem tömi a sebet. És kedvesen felpöccinti az elé guruló labdákat. Megmutathatnák a cúgos cipőjét (lakk). Hiába van rajta öltöny, gesztusai ezt annulálják. Éppen nem te vagy a király, Diego.

Higany rengeteget kihagy.

Az argentínok simán megérdemelnék, hogy kapjanak egy gólt, felelőtlen és szakamilag ordítóan rossz focit mutatnak fel, ha nincs náluk a labda. Ha viszont igen, akkor egészen brilliáns technikai trükköket engedenek meg maguknak teljesen céltalanul. Csalódás. Olcsó a gaucho.

Figaró. Beesek, Ottó a családját tereli kifelé, és ki viszi ilyenkor a boltot? Két kislány. A pincérnők dallamos járását add meg nekünk ma.

Odaérek, h4-kor már le vannak foglalva a tévével szembeni helyek, de azért még elég jó marad nekem a kút karimájánál. Az mtv1-et keressük a délutáni szappanopera után, a szökőkút szökik, a rendesnél nagyobb és vehemensebb sugárban, a múltkor megszámoltam, 6 sugár érkezet a vízre, ebből 2-2 nagyjából ugyanoda, összeolvadt, és 4 folt fordozódott - most a kút teljes közepe csobog. Összeszedte magát a szivattyú az eseményre, a várakozásaink emelkedettek.

Citromos Gösser nincs, be fogok rúgni az esti edzésre. Van meccskutya, ő kap vizet.

Vuvuzela, az lesz. Mint a darazsak, csak nagyon sokan. Mint egy elbaszott porszívó a szomszédban. A vuvuzela kibaszott idegesítő. A vuvuzela nem a jövő zenéje.

A dél-afrikai gyermekeket megtanították mozdulatlanul állni a himnusz alatt, és fegyelmezetten zászlót tartani.

A lassított érzelmek is idegesítőek. Ez lesz a közvetítési esztétika?

Erőlködős nyitómeccs, Mexikó egyértelműen jobb, de sikertelen, és védelemben többször kinyílik. Barcát akarnak játszani, de nem áttörő. Dél-Afrika sok egyérintéssel néha bejut a védők mögé, ám nem tűnik komolynak. A kapusuk az emberfeletti kesztyűben bízik és nagyon ügyes. Aztán a második elején egy kontrában, Tshabalala (ez nem egy tánc neve, hanem egy szikár, fekete kültakarójú, valódi alien-ivadáké) a középpályás passzolgatásból kap egy hosszú labdát, elfut vala és szétlövi a hosszút, majd szervezetten örvend.

Ezután a néző rájön, hogy a dél-afrikánok nagyon kitaláltan egyérintőzgetnek a középpályán, erre több példát mutatnak, profik, nyilván gyakorolták.

Bölcsészgyerekeknek tűnnek ezek a mexikóiak a sok alányírott, hajráffal fazonírozott dús göndörülettel. De egy keselyű-szerű gólt lőnek, nagy védelmi hibából (bennragadt a dél-afrikai középhátvéd).

Küzdelmes döntetlen.

Nagy megtiszteltetés volt az NBI-es meccs előtt játszani. Kaptunk mezeket a tribün alatti öltözőben, igazi szar szúrós műselyem mezeket, térdig ért, a nadrágba meg be volt varrva a hálós gatya. Eltérő vélemények voltak arra nézve, hogy kell-e ehhez alsót venni, én vettem. Engem az én gatyám érintsen. Háztartásbeli asszonyok mostak a focicsapatokra akkoriban, batyuban elvitték az átizzadt mezeket és egy hét múlva visszahozták vasalva. Furcsa szaguk volt, idegen lakások, idegen víz és idegen mosószappan szaga.

Az edző két csapatot csinált, a jókat és a rosszakat, mert akkor sok a gól, látványos a játék és a nagyközönség, az igazi meccsre váró kedvét leli. Voltak ott az egyesületben igazoltan, régen focizó fiúk, gyorsak is és focistásan önbízók, nagy átadásokkal, a szélen elfutva lőttek nekünk sorozatban gólokat, taktikusan, felnőttesen, nagyon elmentek hat vagy hét nullra. A magyar utánpótlást a mai napig hamarabb megtanítják a taktikai játékelemekre: hogyan fuss el, hogyan építs fel egy támadást, mikor rúgd fel az ellenfelet, mert muszáj - mindezt a labdakezelés és az erőnléti felkészítés helyett, ez nagyon látszik később.

Dühös lettem.

Mindig vannak feláldozható emberek, vesztes helyzetbe hozott emberek.

Felvettem a kapustól a labdát, azt akartam, hogy adja ide, ordítottam neki, erre, még a mozdulatra is emlékszem, tempóból a hosszú és laposan pattogó kigurítást levenni a tizenhatos sarkánál és még előtte felnézni, a támasztó lábra érkezel hátrafelé és fél kettőre teszed magad elé a labdát, ez tanult megoldás volt. De onnan nem, onnan csak a grund fákat kerülgetős és vakondtúrásos rutinja, a megszállottság, ahogy a csatár előtt megjátszható folyosó nyílik a pályán helyezkedő masszában, és ez a nyíló lehetőség szív be és az előrehaladásod folyamatosan teremti is azt, és mindig van merre indulni; melletted futnak fel a csapattársaid, akik az első 30-40 méteren el sem hiszik, ami történik, a hangulattól pont 2-3 ütemmel elmaradva, de megosztva a védfal figyelmét és ezekbe a lehetődégekbe be tudsz rontani, egy Zrinyi Miklós, a félpályáig csak két ember jön ellen, őket lendületből, de onnantól már nagyon sok, sűrűsödnek, meg is akadok. Mindent csináltam, bedöntőset, elhúzósat, Cruyff-fordulót, pedig nem tudtam, mi a neve, verekedtem a labdáért három védő között, kavarogtam a bizonytalan és egy helyben megrekedt rugdoskósásban és sikerült kibújnom. Kicseleztem az egész pályát és gólt rúgtam. Egészen közelről, a kapus mellett nagyot akartam lőni, bikából, csak nem bírtam, a labda lassan, többet pattanba ment be biztonságos fél méterrel a kapufa mellett, de olyan közel voltam, hogy nem számított a lövés gyengesége. Kicsi gyerekek voltunk, 10-12 évesek, egészen közel kellett menni a tizenhatoson belülre, hogy egyáltalán el tudjunk rúgni a kapuig.

Csodálatos gól volt, a gyér, a nagymeccsre váró közönség, munkásemberek és kohász nyugdíjasok állva tapsoltak. Mit csinál az a kis szőke! Én még mindig dühös voltam és egyedül mentem vissza a felező mögé, mert a saját csapatomból sem ismertem igazán senkit. Csak a kapusomat, aki legurított.

***

Ugyanez megzenésítve. Köszönöm.

Kiülem a Pántlikába (a hullámos tetejű betoncsoda a Városliget szélén) enni. Még csak sült csirke van, mell, Stierlitz az órájára néz, f12, krumplival és vegyes savanyúsággal, mit kartofel und kraut. Utólag azt kell mondjam, ezért a savanyáért volt érdemes nekifogni. Sosem ettem még így csirkét, mindegy is.

Erős kép munkál a lelki szemben, egy éve láttam, és azt is kibírja, hogy elmegy az orrom előtt a 72-es troli, a Vidámpark előtt pedig leszakad a vezeték, és döntenem kell, mint egy felnőtt férfinek, utálok, hogy gyalog jövök tovább. Tulajdonképpen azért vagyok itt, hogy hátha látok megint egy csontosarcú férfit, aki labdával a kezében, béna, szögletes mozdulatokkal magyarázza a belsőzést meg a spiccet a gyerekének. Focisuli. Taglalja a kaszáspók tagjaival. Maszatos orrú kölyök. A srác jól mozog, két dekázásból látni, de nem a foci érdekli, csak a vére van tele a fűszeres kis hormonjaival, és süt a nap, 14 éves.

[A különbség az, hogy Apám ifiben válogatott futballista volt, és engem érdekel a foci. Nem gyakorlom, már csak a kirakatot nézem. Bár ha valaki megoldja, hogy előfizethessek a Johan nevű holland szaklapra, azt megköszönöm. Igen, hollandul van, de majd dolgozok vele.]

Egy éve mulasztottam el ezt a képet ugyanitt.

Balzsamos szél leng, és ha még egy sört leeresztek, szerintem a pólót is leveszem.

További bejegyzések ebben a témában:
1 2 3 4