Pajtás #543. Marx-Engels-Lenin. Azért ezek a kommunisták tudtak valamit, nem? Ilyen szép formáját adták az arcok felvonultatásának. Sorolható arcok, mint a színes műanyag dizájnerszékek. Egyenklumpa, egyenkabát, egyenrogyasztás, a friss eső szaga a laza dekk fölött.

Budapest, Nádor utca, 2008 márciusa. Vannak képek, amiket nagyon szeretek, de nem nagyon tudok róluk beszélni. Hogy ez pl. miért vicces, mitől vidám és miért kedves nekem, annak egyáltalán semmi köze M-E-L-hez.

Gika, beszélsz te magyarul?

***

Gika, az Ágikából rövidítve. De nem magamtól jöttem rá, Sz.J mondta.

Igen, Gika beszél magyarul, a srác nem beszél (Jan Przansek), vagy csak alig, és interjút is angolul ad, és kéri, hogy angolul is folytassák. Füves fejű ipari alpinista, álla csúcsán ceruzavékony varkocsba font szakállal, bátor, de nem az eszéért szeretjük. Arra, hogy honnan volt minderre pénz, nem válaszolt, még csak nem is tért ki, azt mondta: kérem a következő kérdést (kopjatok le). Itt kissé sántít az ártatlansága, eredetisége.

Szimmetrikusan, egy-egy kérdésre kifuttatott szerkezet a két darab, ez is meg van csinálva, gyanús.

És nyilvánvalóan fordították. Én fordíttatnék egy szerelmeslevelet? Nem. Ismertem olyat, aki fordíttatta a szerelmes levelit, egy finn volt és tényleg szerelmes, iszonyú hosszan írt, gyerekesen, a nép ajkán élő hasonlatokkal, és nagyon egyszerű témákról: ígért, felsorolta a napjait, ígért, majd dühösen vigyázta, hogy minden bekerüljön, a végén már pénzért se csináltam.

Rövid o-val van benne szedve az "órákká".

115 szó 678 karakterben, twitnek hosszú, sms-nek szintén, posztnak se nagy, levélnek rövid. Hirtelen nem tudnék műfajt, amiben ez a szöveg feszes és kényelmes lenne.

Meg vagyok lepve, hogy érdekel a történet. De, mert irodalom: magáncélú szöveg publikálása, különösen feltűnő publikálása. Az identitás és a személyesség közösségivé válásáról szól.

Szép dolog ez, nők miatt értelmetlen, irreálisan drága, nagyszabású tetteket véghezvinni, engedje meg, hogy tiszteljem. A kis lengyel-magyar Taj Mahal, csak a csaj még nem halott. Tetszik ez a sztori.

Hogy mindenki látja, ennél mi kell több? A csaj kirúgta, azt mondta, nem akar nevetség tárgyává válni, ország-világ előtt. A nő lenni, akinek. A lány nem is lépett ki a magánszférájából, a szenvedő alany sosem jó olvasó.

Pajtás #537. Szerettem volna ilyen diákmunkát, amikor diák voltam: az erő ül és néz, megfigyeléseket végez, azokról jegyzeteket készít, melyből értelmes követeztetéseket von le. Von le valaki, de én vonnék. Olyan kis kompakt történet a felhasználói igénytől a módszeresség kitartó monotóniáján át hasznosságig.

Forgalomszámláló a Hungária krt-on, egy néma járdaszigeten egyedül ül, szemből a villamosmegállóból bámulják, akiknek arra a pár percre semmi dolguk. A hajtogatós horgászszék külön tetszik. Húz egy strigulát, húz kettőt, húz kilencet, és a tizedikre áthúzza az előző kilencet, egy autó - egy strigula, tíz autó - tíz strigula. S ha a villanyrendőr elengedi a három sávot, és tömött sorokban érkeznek az autók, akkor ugyan mit csinál? Tippel, nem?

Megfájdult a nyaka.

Mióta a Zuglói Lapokban megjelent, hogy a kerületi rendőrkapitányság véleménye szerint a Cserei utcai gettó közvetlenül összefüggésbe hozható a Thököly úti prostitúcióval (értsd: ott laknak a kurvák), és ezt azzal kapcsolatban írta meg a nagyszerű periodika, hogy térfigyelő kamerát helyeztek el a sarkon, amitől ezek szerint nem sokminden változott, de mindenki örül neki, magam is; szóval minden az utcában parkoló nagyobb személygépkocsiról az jut elsőnek eszembe, hogy egy stricié. Parkol ott régről egy kiült bőrüléses, lelakott A8, néha egy setét üvegű Merci, na ezekről.

A Cserei utca végéből, ahol a mindig zárt "Zuglói box klub" feliratú helység van, a tábla egy fehér alapon kékkel rajzolt néger sportolót is mutat (érdekes, hiszen Zuglóban vagyunk, biztos valamelyik példakép), onnan kisietett egy férfi, az alsó középosztálybeli férfiak vasárnapi igénytelenségével öltözve, és nem néztem sportolónak, volt sportolónak se, alkoholistának néztem a mikrokörnyezetébe minden apró szokásával, rutinjával és kapcsolatával hézagmentesen illeszkedő otthonossága és természetessége miatt, ne ez a férfi bézbólsapkát és egy "Zugló Box Team" feliratú kinyúlt pamut kapucnist viselt. Átsietett a Stefánián, lépései iránya teljesen valószínűtlennek tűnt, hiszen a Népstadion óriási, teljesen elhagyatott kapuja felé tartott egyenesen, mely mindig zárva van, mindig, és sosincs ott senki, magányos (kutyás) sétáim biztos pontja ezért; a kezében lóbált szalag végéről egy kulcsot halászott elő, azt óvatosan és dekadens szögben a kapu egyik fickának zárjába dugta, s behatolt. Egészen apró figura a monumentumban, időben s térben.
Lehet, hogy futni ment, de inkább gondnoknak gondolom, rím.
Így kötődik ezer szállal a Népstadion a város szövetébe.

Pajtás #536. A 80-as troli felsővezetékeinek sugárirányú tartókábeleit ez a gyűrű fogja össze középen, a kanyarban, ahol a troli a Keleti pu. mellett megfordul. Ennek legalább van értelme.

Naplás-tó, így hívják a Szilas patak víztározóját a XVI. kerületben. Hivatalosan: Szilas-pataki árvízvédelmi tározó. Elsőre azt hittem, hogy Nápoly angol nevéből, aztán hogy Nap-les, lesed a napot, érted. De egyik sem, és nem tudom, miért ez a neve.

A gps vitt oda, a gps jól működik, megszerettük, rugalmasan alkalmazkodott hozzánk, hogy nem mentünk fel az autópályára. Nem is takarja ki a szélvédőt.

A természetvédelem kategóriái a nemszeretem élőlényekre: tájidegen, adventív, behurcolt, kultúrszökevény, özönnöveny, inváziós faj - olvasom a tájékoztató táblákon. Minek nő ide. A kultúrszökevénnyel személyesen is mélyen együttérzek. Egyszer majd fogok írni egy hosszabb értekezést "Miért utáljuk a természetvédőket?" címmel.

Kellemes környék, horgászatra és ejtőzésre ajánlhatom, de annyira parkerdős, ami már rombolja a természet illúzióját. Kispolgári piknik, lehet oda kutyát vinni és élvezni az egzisztenciális biztonságot.

A tó szélén feketelyuk-szerű, egészen sci-fi, a vízkifolyást biztosító műtárgy áll. A parttól kicsit beljebb, teljesen a tó felségterületén képez sajátos hiányérzetet. Egy függőleges beton cső, a tó vize ebbe a függőleges, henger alakú, kb. 5 méter átmérőjű aknába hullik, a henger pereme a víz színéig ér és az áramlást nem megtörve lekerekített. Belehullik oda a víz, mint egy önmagába fordult vízesés. Nem tudom, mi ennek az értelme, mert a vízfelszín magassága nem szabályozható így, csak egy magasságban tud maradni (vagy az alatt). Mint a túlfolyó a mosogatón.

Néztem a búzamezőt. Ezt mi teremtettük, az emberek, a fűből. A fű kicsi és ott van a lábamnál, a búzamező emberek ezreit táplálja. Büszke voltam rá, ez a mi történetünk. Vizsgáltam a gabonaszemeket, a kövéret, a sikerekben gazdag, acélos magyar búzát.

Pajtás #532. III. osztályú egység a Margit körúton, decemberben. Ordít a Ace of Base, a két öreg a tévébe bámul. A bögyös pultos dohányárut rendel telefonon, 3 karton hosszú Multi, hozzanak Szofit is stb. Délelőtt f10, a rádióban bemondják a névnapokat.

Római part. Ha külföldön lennék - gondoltam - extatikus boldogságot éreznék egy nagy természetes víz partján állva, a romatikus és egzotikus helyi konyha termékeitől jóllakottan (hekk és csalamádé), lábamat a jéghideg víz mossa, ami elsőre sikítós, de egy perc alatt meg lehet szokni, és onnantól isteni nyugalom hűti le a hevült agyat és ajándékoz meg a gondolkodás hűvös örömével. És ekkor a fejemre csaptam és valóban extatikus boldogságot éreztem, és öleltem és csókolóztam Sz.J-vel.

Tapasztalati bizonyítékom van rá, hogy a gondolatok érzelmeket váltanak ki, hogy a rágondolás, a szavak megfelelő felsorolása hangol.

Sámli nem szereti a vizet, saját szándékából csak ivás céljára használja. Nem megy bele, akkor se, ha hívjuk, toporog a sólyán, seggel halad kifelé az üldöző hullámok elől. Csináltam róla mozgó felvételt, tündéri egyébként.

Pajtás #529. Évek óta várok erre borzadva, és figyelem a köszörűként működő vas kerekek koptató munkáját, a napról napra fogyó anyagot. (Alvó sínszegek stb.) Egy csámpás villamos kitaposta a sínt. A sínvályú keskenyebbik pereme bő két méterenként hosszan kihajolt, eltörött, a macskakövek közé nyomódott az éles kanyarban, pedig még mindig megvan fél centi vastag, emberi erővel mozdíthatatlan lenne. Haladás, kényszerítés, munka, szívósság - gyalázat, pengő szakadás. A bő két métert a csámpás villamos kerekeinek átmérőjével azonosnak gondolom. Rohadt nagy nyolcas lehetett a kerekében. A mértani formát megtörő sérülések, mint egy természeti katasztrófa. A 17-es villamos mégis fut rajta, a járművet a külső ívszál pereme vezeti meg. A kopott kockakövek a fotógiccs műfajába tartoznak, hála istennek nem áztatja őket eső. (A Frankel Leó utca vége, a Margit-hídhoz közel.)

Pajtás #528. A Bambi presszóba tértem be, mert korán érkeztem meg üzleti találkozóra, és volt még 10 percem, a pincérnőtől egy eszepresszót kértem. A kávét a hely szellemének megfelelően fületlen, irodai üvegpohárban adták föl, már csak egy befőttesüveg kupakja kellett volna alá kistányér helyett, ahogy Nagyanyám csinálta, a hangulat teljessé tételéhez.

A férfi, aki szemben ült, hangos szóval fordult a pincérnőhöz:
- Egy hamutálat kérek! - bömbölte, mire a pincérnő hasonló elánnal, hisz cinkosok voltak:
- De nem látja, hogy dohányozni tilos?! Ki van plakátolva - válaszolta, mire a férfi megemelte, megemelintett majd' (nem) egy nejlonacskót az asztaláról, meg is rázta, és azt mondta:
- Tökmagnak lesz!
[Milyen dallamot találok meg itt az egymásba fűződő párbeszédi elemekkel?]
- De a padlóra is köpködhetem...

Mire a kocsmában mindenki röhögött.

Dominót vásároltam a Pozsonyi út 22-ben. A játékot. Békebeli, fekete alapon fehér pöttyös falapocskák tolóajtós fadobozban.

Az üzlet ajtaja előtt láttam életemben először 6 éves gyereket járókerettel. A járókereten elöl kerekek voltak, hogy könnyebben tudja tolni a gyerek. Odaállt az ajtóba, mert be akart menni az anyja után az üzletbe. Akkora volt, mint egy kutya. Nem tudtam tőle kijönni. Az anyja kiment, megbeszélték, hogy ne álljon az ajtóban, ekkor kimehettem. Az anyja visszament az üzletbe, hogy folytassa, amit a bajúszos eladóval beszélni elkezdett. Kint maradtam a gyerekkel, hogy ne ordítson és legyen társasága. Néztük a kirakatot, és megbeszéltük a lendkerekes csigát és az ugráló rugós békát az üveg mögött. Semmi eredeti nem jutott eszembe, amivel a jótékony ájtatosság és a klisészerű szereplők ízét kivertem volna a számból. Aztán az anyja 3 perc múlva visszajött, megállt a bolt ajtajában és visszaszólt a bajúszos, dörmögős bácsinak, hogy:
- Nézze már, vigyázott a gyerekre - nem bunkó hangsúllyal mondta, hanem csodálkozott.

Akkor a bajúszos öreg is kijött, és csekély csokit nyomott a gyerek kezébe, hogy türelmedért jutalmul, tedd zsebedre tulajdon. Mondtam, hogy csókolom, és az arcom szenvtelen maradt. Hát a türelmedre, arra szükséged lesz. Lófaszt neked, rock'n'roll.

Pajtás #527. Azért van az árleolvasó, hogy leolvassad az árát. Ha nem annyiba kerül, mint gondolom, nehogy már megvegyem.
Na, átteheted abba.
De te csak állsz ott, mint... Semmit sem lehet rádbízni.
Fogjad már!
Emeld meg! Tartsad.

Öt percig pakoltak, mindent akkurátusan a szatyrokba. A férfi mindezalatt nem szólalt meg, néha rángott a szájában a cigaretta. Iszonyú hosszú időt töltött el már ebben az állapotban, érzésben. Leltározom a társadalmat.

Pajtas #526. Jó, akkor legyél szomorú. Én is az vagyok - mondta a srácnak mély, komoly, csak a mondat végén kunkorodó hangon. Így mondta neki, hogy idióta vagy.

Mindent akart maga körül, minden érdekelte, tapadt bele a mozdulatokba, lassan húzta el a lábát, amikor elmentem előtte, elolvasta a borcimkén, hogy ribizliillat, hogy vörösáfonya-aroma.

Pajtás #525. Mi a titka a vízen sakkozásnak?

1. A bábuk úszóképesek, még a bástya is. Olyat énekelgetnek egymásnak, hogy "kis huszárrr, menj szépen a víz alááá".
2. Mind a ketten fogják a tutajt, egyikük a jobb, másikuk a bal oldalon, s mindketten bal kézzel. A két férfi egymást adázul támadja a játékban és egymást segítve tartja fenn a játék lehetőségét. Ez benne a példázat.
3. Senki nem fröcsköl, a víz nyugodt.
4. A has.

Szecska, 2011. napfényes novembere.

Volt egy férfi, aki minden este itt aludt egy Kia kisteherautó platóján, a "Buborék" szikvízüzem előtt, a közeli hajléktalanszálló szomszédságában. Kistermetű, ötvenes, elhasznált figura volt, a bézbólsapkáját maga mellé tette a platóra, és volt mindig egy palack vize a sörösláda tetején, ami szintén a platón állt. Éjszaka innia kellett, vizet, ebből vezettem le a történetemet. A kabátját összehajtogatja. Akkurátusan rendezkedett el. Egyszer láttam, ahogy mászott fel a platóra. Azzal a gondolattal játszottam, hogy övé a teherautó, nappal fuvarokat csinál alkalmiban, estére megáll egy himbálózó utcai lámpa alatt és alszik, hétvégére hazamegy a családjához mondjuk Nyíradonyba. A Kia kisteherautó nevetségesen apró.

Utólértem a zebránál.

Te köcsög liberális CM-paraszt, te - mondom neki.

Sírsz, hogy nincs elég bicikliút, hát nem ott van a túloldalon? Ne kapkodd a fejedet, nem foglak bántani. A 10 méter széles Stafánián töksötétben miért kell neked 20-szal elhúzni neked 10 centire a kutyától? A kutya megijedt. És egyúttal fél méterre tőlem? Láttál egyáltalán? Melyből nem az következik, hogy a kutya 40 centi széles, te tahó. Nem érted, hogy pont azt kapod vissza, amit másoknak adsz? Akkor sokáig tartalak itt, hogy sokáig féljél. Nem haragszom rád... de haragszom rád, az az igazság, azért üvöltök, és sokáig kell csinálnom, hogy elég ideig féljél ahhoz, hogy tanúlj. Lassan tanúlsz, és csak a félelemből. Ez a keserű tapasztalatom a pedagógiában. Szóval ha elzúgsz mellettünk 20-szal ezen a töküres, éjszakai, széles-tágas járdán, és megijeszted a kutyát, engem is megijesztettél, akkor addig nem mész el innen, amíg ki nem üvöltözöm magam. A másik oldalon rakhatod, téphetsz kedvedre, mert ott van a bicikliút, és ott számít rád az ember. De ha ideát járdázol, akkor járdázzál békésen, kedvesen, okosan, te ribanc, mert nem egyedül vagy a sávban. Azt is megtehetném, hogy kirángatlak a Tökölyhez, és addig tartom a fejedet a belső sávban, míg arra nem jön egy kamion. Hogy érezzed. Bár az utolsó pillanatban elengednélek, onnan is.
Nyugi, nem érek rá ennyire.
Na eriggyél.

És akkor elengedtem a nyerget.

[Az írás megtörtént esetet dolgoz fel.]

Pajtás #522. Reggel lehet csak ilyet látni, f8-kor vagy még korábban, este sokkal ritkábban ilyen népes. Egy pontszerű szolgálati bódé a Nyugati mögötti sínek között, mint vektortérben. A kedvencem. A téglaházacska lapos tetővel és oldalain egy-egy ablakkal bír, van rajta egy elbűvölő tábla, hogy CSENGŐS ŐRHELY, hol a csengő és ki csenget? A belsejében zsírszag, egy kócos csövekkel bekötött mosdókagyló az ablak alatt és a hátsó falnál fém öltözőszekrények sora, a kezet vágó peremes ajtók belsején pucér nők nagyalakú fotómásolatai, nagy mellekkel, ebben a műfajban ismereteim szerint egyedül a STIHL-naptárak csajainak van feszes teste, és nem tudom hogy osztják be a szekrényket, mert mindig más férfiakat látok az őrhely előtt, ácsorognak vagy lábukat tárogatva ülnek a ház előtt, vastag körmök alatt laza cigaretták, bámulják a vonatokat, engem, lassulok, de még elinalok a szemük elől, legyenek ezek korlátlan számban ismételhető mondatok, a szembogaruk a jelenet tompaságának ellentmondóan gyors cikkanásokat végez, meg akar ragadni egy-egy ponton, de kifordul a szem, akkor le-letépik a mozgásról és visszarántják a vonat vége felé, ahonnan jön az. Én érzem úgy hogy lopom az időt.

A modern elővárosi vagonoknak nincs lehúzható ablaka, nehéz onnan fényképezni.

Pajtás #521. A tegnapi Vasas-Fradi meccsről származik a kép, amit a lebontásra - eufémisztikusan: felújításra -  ítélt Népstadionban rendeztek, és kimentem, mert kíváncsi voltam a Magyar Futball Szentélyére, amit még sosem láttam belülről, és szerelmes vagyok a fenséges pilonok karikamintás burkolatába, ami olyan, mint egy álmennyezet, csak függőlegesen. És így utoljára megnéztem, nem mellékesen élveztem a kitűnő labdarúgó időt. Egy karika becslésem szerint 60-70 cm átmérőjű.

(Ennek legalább van értelme #9. Ipari esztétika sorzatunkból.)

Illetve szépek voltak még a reflektorokat tartó konzolok, amiket bizonyára zsiráfokról mintáztak: 4 lábuk és irdatlan hosszú nyakuk van, és a fejükön hordozzák a 8×9 fénycsóvát lövelő őfelsége a stadionvilágítást. Sosem játszottam négyárnyékos meccset, ez hiányzik a futball-pályafutásomból. Oly sokminden mellett, elnézést a kitérőért. Aztán szépek voltak belülről a Stefánia út házai a lelátók felett kikacsintva; ott szoktunk Sámlival sétálni, és megszámoljuk a 21 kocka alakú, terméskőből rakott jegypénztárat, soha nem változik ez a szám, husznegy mindig, annak száma 21, az állandóság maga; melyek oldalán 21 nagyméretű márványba vésett felirat áll, mindegyiken egy-egy, redundáns bőségben és pedantériával, hogy "PÉNZTÁR", mely feliratok a méretek ellenére alig láthatók, hisz a vonások beolvadnak a többi kövek közé; az utolsón pedig, a 22-iken, ami kicsit nagyobb, és talán nem volt pénztár, hanem portásfülke, az a felirat áll, hogy "VOROSILOV", a Stefánia út korabeli neve, a szovjet politikai kegyeltről (alig olvashatóan, elfeledetten és szinte titokban, erre hadd emlékeztessem az utcákat és köztereket mostanság lendületesen átnevezőket). Mert a tervezők tömegrendezvényekre gondoltak a Népstadion építésekkor, 70 ezer embert fogadhatna be, 70 ezer ember moraját, ha a felső karéjok nem lennének már életveszélyesek a széksorokat hordozó betontálcák mállása miatt (hordozó, anyahajó, a magy. labd. anyahajója, sietek, de a pilonok még hibátlannak tűnnek). Tömegre számítottak, kb. 140 cm átlagos magasságú nézőkkel, mert az ablakokhoz, ha a pénztárban bent jegyárusító néni dolgozik, és pénzt kér a jegyért cserébe, csak úgy lehet odaférni, hogy az ember derékig behajol a kicsi ablakon, és csak a segge látszik ki a kőkockából, mint akit elnyelt egy túlméretes ipari mosógép, tréfás szexuális orientáltságú helyzetkomikumot teremtve. Vagy megereszkedik, eléguggol, mintha egy zongoraszéken kívánna helyet foglalni, de az nem életszerű.

A Népstadion igazán szép hely. Rengeteg képem van, de ha többet rakok ki, nem nézitek meg ezt az egyet se.

(A meccs nevetségesen borzalmas volt. Az impotencia az egyetlen szó.)

A hétvégén túladagolásom volt fociból, valóban.

Pajtás #516. Lent a murván kell játszani, nyári kiülős szórakozóhelyeken, ülve. Rendkívül praktikus specifikáció, ugye, az összes romkocsma és kerthelység alkalmas, másrészről részegen is űzhető sport. A high heel stiletto shoes viszont kavicságyon nem működik, nőnk még a bemelegítés előtt rövid úton szabaduljon meg cipőjétől.

Mellékszál: "a murvás kurva anyádat" (azonosítatlan Fliegauf Benedek filmidézet).

Térdmagasságban tartottam a tenyerem, ezek meg lábbal markolva murvát szedtek fel a talajról, szélesre terpesztett lábujjakkal, mint a gyógytornán; visongás, a homokozós múlt újrafogalmazása, exkaválj bébi. Aki több kavicsot szed fel, az nyer. Beleszórják a tenyerembe, ki-ki a lábujjak közé szorult darabok miatt reklamál, de azok szabályellenesek. Nem csak megfogni kell tudni, el is kell tudni engedni. ("Az nem úgy van, hogy csak bekenjük sárral, azt el is kell mázolni" - mondta gyakran Nagyapám.) Kifújom közülük a koszt és megszámolom a köveket.

Egyrészt az apró köveket kell megcélozni, ez működött, másrészt nem tapasztaltunk összefüggést a lábméretek és a markolásteljesítmény között. A testi kicsinységét és zsenge korát tekintve benjámin versenyző egy zseniális 10-essel győzött, bár kis gyakorlással mindenki fel tud emelni 7-8 darabot. Egyesek nagyon sok növényi maradványt, szemetet szedtek a kezembe, ők mindig ezen csúsztak el.

X-IT. Olyan hihetetlenül faszállító (lélegzetelállító, mondanám a szemükbe) csajok vannak a pultban, és szerencsés alkalmakkor inkább a pult előtt, meg szoktam állni megnézni. A hely, ahová nem a nőddel mész. Egyébként szar anyagú, de kihívó ruhák olcsóért. Működik, nem? A kidobóember nőjének. Nyócker cigánylányoknak álombeszerzés. A szép cigánylány hagyománya élő dolog, megvolt az Egri Csillagokban is. Ez romantikus.

További bejegyzések ebben a témában:
1 2 3 4 5 6 7