Text
sosem éltem közegben

Sámli, "micsoda harcias kis kutya".
Sétára három kutyával mentünk, a tacskó és a két nagy, és szembe jött egy idegen kutya, és nem kellett volna a mi területünkre jönnie. Nagyon megjárta, Sámli megkergette. Az a nagy kutya konkrétan Sámli elől szaladt két kört, de nem tett szert előnyre. Bele is csípett a seggébe. Agresszív kicsi malac, egészen csúnyán kellett beszélni vele, hogy leálljon. Még akkor is acsarkodott, amikor fogtam a grabancánál.
Itt vannak a haverjaim - mondta - és a két önálló, erős, tapasztalt kutyára gondolt, akik támogatták a határvédelemben, de nem voltak elég agilisak, hogy kiszabaduljanak a nyakörvből.
Kis tahó.
(Bujkáló büszkeségem, hogy bátor.)
Az érzelmek nyers energia, aránytalan, árnyalatlan, kiegyensúlyozatlan és szűklátókörű. Ne gyere nekem az érzelmeiddel.

Azt vettem észre, hogy ülök a gép előtt, gondolkozok és fázok.
Azért az kicsit drága volt, hogy lefürdetted a kutyát, száradt a kutya, fűtöttél rá a szobában a konvektorból, fűtöttél a konyhában a hősugárzóból, aztán kinyitod a bejárati ajtót tárva-nyiva, mert a kutya napozni akar a gangon.
- Amit a kutya akar, azt a kutya megkapja.

Tökéletes macska-helyettesítő. Fél 9 van, és vacsora óta nem hagyta el a kanapét.
Most mit veregeted a farkaddal a párnát?
Sütteti magát a Zeusszal.
Sámli úgy képzeli az ideális családi életet, hogy tévézünk, és a kanapén hever 10-20 ember, akit valaha szeretett. Van neki egy gyűjteménye.

Amikor grasszál a mezőn (grass, szál), az olyan véletlenszerű és módszertelen, bájosan bukdácsolós, egyik kiemelkedéstől - legyen az fa, dombocska vagy nagyravágyóbb fűcsomó - siet a másikig, az érzékeit elborítják a szagok, és Sámli úszik a levegőben.
Délben a parkban találkoztunk egy nagyon bombázó kutyával. Valami agár keverék lehetett, gyönyörű szőrzet, szép arc, magas, vékony, kecses mozgású. Nagyon megtetszett neki a Sámli, odarohant hozzá, tette-vette neki magát, hogy játsszon vele. Sámlinak persze nem volt kedve, próbálta otthagyni, de az állandóan elé vágott, noszogatta, hogy foglalkozzon vele. Sámli rettentő unott pofát vágott rá, mondván "Hagyjál már asszony, nincs kedvem". Ez a kutya tök hülye, másnak rácsorgott volna a nyála arra a csajra.

Sámli túrakutya. Felküzdi magát a kinyújtott rámpa-lábamon az ölembe, onnan a másik székre. Feladatokat kell neki adni. Pilótakekszet csinált magából a széken. Az előbb zörgött valami a szomszédban, megiramodott, beesett a két szék közé, de nagyobb bánata volt, hogy kint nem történt semmi, vaklárma volt, újra vissza kellett másznia.

Sámli fülén egyre nagyobbak a cakkok, a folytonossági hiányok, a szakadások, mintha egy tépett bőregér ülne a fején.

Sámli részt vett a cég nőnapi ünnepségén.
A nőnapi ünnepség szónoka - hivatalból osztályvezető, 7 gyermekes, bajúszos, veretes nyelvhasználó jogász - egészen összeszedett volt, sokkal jobb, mint egy vőfély. Nagyon készült és izgult, láthatóan pistult bele a helyzetbe, még verset is írt, amit elszavalt. Amikor végzett, annyira odavolt, hogy bár sosem szokott hozzányúlni a kutyához, az ünneplésére odasereglő Sámlit hosszan nyomogatta, míg lélekjelenléte visszatért. Sámli érzelmi hatalom a cégnél. Állt 3 nő a folyosón, a kutya Sz.J-nek udvarolt, ágaskodott és pitizett, és a nők megállapították, hogy úgy néz rá, mint egy istenre. Látszott, hogy Sz.J tekintélye a jelenlevők között megnövekedett, státusa megerősödött. Az egyik nő azt mondta: őt utálja a kutya. Amikor érkezik, gyakran megugatja, bár nem ellenségesen, csupán figyelmeztetően. Azt mondta, őt minden állat gyűlöli, de nagyon belátóan és intelligensen hozzátette: "ne vedd zokon, nem tehetsz róla, hogy nem jövök ki a kutyáddal".

Kimért és lassú sétánk volt a Ligetben, amikor mégis fel kellett gyorsítani egy zöld gyalogátkelőt elérendő, igen rosszul esett.
Napoztunk a Vajdahunyadi tó partján a fakszékeken, és egy svájci juhászkutyát bámultunk (mint a németjuhász, csak fehér, és finomabb, spiccesebb a pofája), aki a bokáig érő vízben gyúrta a sárga labdáját. Egy igazi munkakkutya, mutogattuk Sámlinak, aki az ölünkben feküdt.
Abban egyeztünk meg, hogy ha a kutya meghal, majd kitömjük, olyan pózban, hogy fel lehessn támasztani a kanapé szélére, mint mikor kéredzkedik. Ha elhúzzuk a kanapétól, jó lesz könyvtámasznak.

Megjöttek a verebek az ablak alá, Sámli megörül nekem, korán keltem, 6:05-kor, ki kellett mennem ürítkezni, aztán megcsináltam a kávémat, elpakoltam a tegnapi mosogatás száraz edényeit, mindig várom, mikor török össze valami hatalmas ribillióval félálomban rakodva egy nagy fehér lapostányért, vagy egy kisebbet; kiültem a kanapéra írni, a kutya befeküdt a lábam háromszögébe, ott szeret lenni, szuszog, csámcsog, mint aki megkönnyebbül.
Sz.J és a kutya tökéletesen kielégíti a társaság-igényemet. Szerettem embereket korábban is, és kedvesek voltak a szívemnek és szívesen élveztem társaságukat, de szükségem sosem volt rájuk, és most bezárult.

A törpe vérfarkas táplálkozni indul (esti pisiltető séta), a saroktól egészen akció-thrillernek élem meg.

Sámli, büdös perverz vagy, miért kell neked a fülembe nyalnod? A fejemre kulcsolom a kezem, kettős fedezékben, mint a Muhamed Ali.

Sámli köhögött a sós földimogyorótól, több mogyorót nem kapsz, nix mogyoró, ne nézzél. Elég számonkérően tud nézni; az arányok élethűek, a kamera nem torzít. Úgy örül Sz.J-nek, mintha másfél órán át kínoztam volna. Pedig egész időben az ölemben ült.

- És ilyen okos? - kérdezte a túlöltözött úrasszony, aki rendszeresn nercbundában sétáltat egy fakóbarna uszkárt, az uszkáron pedig tüneményesnél cukibb ruhák vannak, most például egy széles piros-fehér csíkos, kötött pulóvert viselt a barna uszkár, felfúvódott a pulóver a szőrfazonján, és amiben úgy nézett ki, mint egy jólfésült kisfiú norvégmintás garbóban.
Sámli póráz nélkül közlekedik, jön, ha szólítom és elkerüli a pórázon őrjöngő kollégákat. A nő arra értette, hogy ilyen okos, hogy nem kell vele erőlködni.
- Igen, csókolom.
- És hány éves? Fiatal, ugye?
- Három éves.
Közlendőm tényszerű, nem hat meg a hízelgés.

Sámli = der Hocker (németül). Herr Hocker, komm hier!
20 fok Celsius van odakint, gecó, oda fogunk égni az aszfaltra.
Délután voltuk az OBI-ban, a kutya csak vonszolta magát. Herr Hocker, komm zu mir, komm mit uns.

Sámli akkorát mordult reggeli közben, amikor a lágytojásomat kezdtem enni, hogy csak. Kifejezetten követelőzően. Le is basztuk. Eddig ez nem volt szokásban, hogy neheztelését fejezze ki. Pár hónapja kezdett el morgásokkal kommunikálni, korábban nem csinálta, szerintem még nem érzi a hangsúlykat.
Te kis pattanásos faszú, te.

Sz.J fogorvoshoz ment 8-ra, de azt mondta, nem gyökérkezeltet, nyúl volt; és végre egymás mellett ültünk reggel a Beddingén, Sámli megörült, hogy kanapézás van és lelkesen fetrengett, vakartatta magát és hízelgett. Holnap este fürdés lesz, párhállik a kutya, ha sokáig megül valahol. Föléhajolsz, és diszkréten dől a kutyaszag.
Herr Ernst Hocker. Esetleg Klaus.

Sámli egy nagyon kedves kutya, jól illeszkedik az életstílusomhoz, pl. nincsenek vizelettartási problémái (akkor pisil, amikor leviszem). Sz.J elutazik, sokáig ketten leszünk.

Magamra nyitottam az ablakot és jó. Szabadságon vagyok. Sámli a gangon napozik. Vettem kiwit, túrót, tejfölt és tejet, hogy egyek, kenyerem is van, és tegnap kaptunk egy csomó kaját Kerepesről, nőm anyjának előrelátó és bölcs gondoskodása által. Edzésre is fogok menni [nem mentem, fájt a fejem]. Bár először megnézem a facebookon a kollégákat.
Pizsamában dolgozok.
Sámli mindent megugat, amit a gangon rendellenesnek tapasztal, be fogom zavarni.
Ráraktam a fekete nyakörvét, kiáll belőle a karabínernek szóló karika, mintha nyele lenne a kutyának.
A szomszédba új lakók költöztek, az idősödő asszony úgy nyilatkozott, hogy ő Eszter édesanyja, és nehezen boldogult a kulccsal, a zárakkal-rácsokkal. Mintha tudnám, ki az Eszter - de nem hoztam zavarba. Azt is mondta, hogy gyűlöli a költözködést, illetve ezt én mondtam neki, és szimpátiát keres, egyetértett.
A férfiak széles vállaikon mikrohullámú sütőt, könnyező pálmát, súlyos dobozokban falburkoló kerámiát cipelnek a másodikra, ha hozzáérnek terhükkel a gang korlátjának, azon titokzatos hullámok futnak végig, és körbe, és mélyen kong.
Szellemem nyughatatlan, a megfigyelések töltik ki, és most átadhatom magam gondolataimnak.
A gangra kijött a szembeszomszéd néni (egy másik), a névtelen levelek és a folyosói pletykák letéteményese, és elmondott egy hosszú történetet a korábbi kutyáikról és a 3 lányáról. A történet nem izgalmas (az egyik lány félt a kutyától, mert az játék címen mindig ledöntötte, és a gyerek, amint megjelent a kutya, mindig lehuppant), de a lányok nevét volt módom megkérdezni.
Hiába korhollak szelíden, Sámli, ha egy segg vagy. Igen, a szomszédba új lakók költöztek, és igen, mozognak. Meg kell engedned nekik. Kuss, ne üvölts.

Megettem a maradék csőtésztát tejföllel és túróval, de vastagon ám. A túróstészta nem előkelő étel, mégis viszolyogtam volna kanállal enni. Azzal a csellel éltem, hogy a kockatúrót kiraktam egy fehér kistányérra, és ettől az egésznek étkezés-hangulata lett. Pusztán forma által olyan gazdagosás érhető el, ami sehogy másképp.

Másodnap találkoztunk a nyílt utcán a ház egy idős lakójával (egy harmadik), én nem ismertem meg, se a Sámli, de a néni megismerte a Sámlit és hosszan ajnározta. Hogy milyen szépen napozik a gangon.
Imád a nyitott ajtóban ülni, nézelődik, hallgatózik, ha lárma van, megugatja, ilyekor rohanok ki és csitítom. No nem gyakran fordul elő, napont egyszer. Az ajtó nyitott volta viszont engem idegesít. Lehet, hogy te élvezed, de én úgy érzem, mintha pucér lenne a seggem.
Kedélyünk kiegyensúlyozott. A Thököly sarkán ettünk péksüteményt. Zsebredugott kezű ráerő turisták vagyunk, akiknek mindenről van véleménye és semmi se drága. Elnézem a Zugló állomás közönségét, a lányok cigiznek, kirívok, sört iszok. Ritkán adódik alkalmam ünnepelni.

Tanítom a kutyát, hogy ugorjon fel és sétáljon mellettem a kerítéslábazatokon, támfalakon és egyéb kisebb kiemelkedésű vonalas létesítményeken, mert cuki. Semmi értelme, de szórakoztató, és hamar megértette, mit szeretnék tőle, és nagyon örül, hogy boldog vagyok miatta. A székre is felugrik, ha eléggé bíztatom. Motiválni kell a kutyát, rájátszani hangulatai érzékeny feszültségére.
Nagyon elfáradt a reggeli séta alatt, örömében elsőül nagy köröket futott nekem, amikor kiértünk a parkba; ne dögöljél meg, kérleltem hazafelé menet, és levezetésnek futtattam a lépcsőn, bár ez egy tacskónak olyan gyilkosság, mint köszvényesnek a velőrózsa.
Kifeküdt a gangra, tűz a nap, égett zsírtócsa marad a kutyából, ha így marad, és nem mozdul.
Este megkért (morgott), hogy kapcsoljam ki a zenét, mert aludna.

Találkoztunk a kajla Morzsival, barátok, de a szeméttelepig nem jöttek el, mert oda van téve a húsleves. A kutyás társadalom taskókhoz vonzódó része szíve másik felével a húslevesért rajong.
Gyeremekként meg voltam győződve rólam, hogy a tacskó egy magyar fajta. Természetes módon volt tacskója minden idős nőnek a lakótelepen. Evidensnek tűnt, hogy a tacskó és a vizsla magyar kutyák, erre a Homoki Nagy-féle természetfilmek csak ráerősítettek. A vizsla és a tacskó párosa felülmúlhatatlan. A tacskó, az a gyerekvizsla, egy kicsi vizsla, hasonlítottak is.

Jer, hű ebem.

Sámli nem tudja, mi jár a fejemben, pedig ha tudná, majd' ki ugrana a bőréből, mert azt tervezem, hogy a kisebbik szelet sült karalynyesedéket (szűzérmés) nekiadom. De unottan fekszik a konyhakövön.

Hiába tanulmányozom a kutya ízlését különböző kísérleti elrendezésekben, eleinte semmi logikát nem találok benne. A jutalomfalatokat elé helyezem, az ülő kutyától fél-egyméteres távolságra, többet is, és kíváncsi vagyok, melyiket választja ki. Általában azt veszi el először, ami a legközelebb van hozzá. És azután azt, amit szeret, a töltöttet.

Sámlika egy kicsikét butácska,
De Sámlikának a szíve kitárva.
Megeszi a krumplit és zöldet hány,
De Sámlikának a szíve szivárvány.
(Sámli kutya nyolcadik verse)

Séta után Sámli iszik. Kiszáradt a nyálkahártyád a nagy szipákolásba. Minden fűszálat külön megszagol, óriási értelmező munkát végez.

Sz.J éjjel hazaérkezik, beszámolóval tartozok majd, gyakorlok. A kutya életfunkciói rendben, táplálása megoldott volt (bár a szokásos időpontoktól eltértem), kedélye kielégítő. Már alszik, de még fog ma vinnyogni, ha nőm megjön éjfél körül.

≈ Sámli márciusban