Most se olvasok verseket. E formátum elárasztja az elmémet, és azon veszem észre magam, hogy nem gondolkozok, nincs ritmusom: ha nem ér a sor a lap széléig, neki sem fogok. Annyira nem érdekeltek a versek, hogy másodikban, amikor a gimi valami miatt nagy tételben jutott hozzá a tárgyévi "Szép versek" ún. antológiához, de ezt a szót akkor még nem használtam, hanem legfeljebb hogy gyűjteményes (folyt. köv.). Fehér kötésű, szép kiállású, vaskoskás darabok. Kipakolta Tóthberciné a tanári asztalra a stócot, volt húsz példány, osztálylétszám harmincnégy. Osztálytársaim lelkesedtek érte, és a viharosan kibontakozó versenyjelentkezés alatt, amivel a türannosz az érdemeket és a közösségi csipkedési sorrendet megítélni akarta, és sikerült neki, az osztályt egy fura stréberségi játszma buta és megvezetett tömegévé változtatta. Tótberciné sosem tanított '45 utáni irodalmat, a kötetben meg csak az volt.

Én úgy láttam, hogy nekem nem kell belőle. És az oszifő, bár erőltette, hogy a jó tanulók kapjanak, nem kértem. Jutalomnak szánta, azért se.

A Tótbercinének volt intellektuális tekintélye, de menthetetlenül fapicsa volt, akinek férjét, a Tótbercit, az ugyanott tanító ugyanolyan gimnáziumi irodalomtanárt, korábban kéz-a-kézben egymást az egyetemről - horriblie dictu egy gimnazista leány nyúlta le évekkel azelőtt. Kúrtak a teremben óra után, minden. Tótberciék elváltak, évekig tartó mosolyszünet, sose még beszéltek se. És a nyanya dacból nem távozott a tantestületből, egyrészt viselte a nevetségességet, másrészt némán gyilkolta a volt férjét. Érdekes. Az meg energiává alakította a gyűlöletet és sorra nyerte a versenyeket tanítványaival, csak lányokkal. Azok a csajok olyan polcon voltak, úgy beszéltek és hónapokig a Ki viszi át a szerelmetet elemezték, rájuk se mertem gondolni.

Aztán a tömeghisztéria közepén, érzékelve a megfelelni vágyást? a rangot? a mások által kívánt tárgyat? hogy hülyének néznek? - meggondoltam magam, és mégis kértem, kb. a tizenötödik kiválasztottként. Ma sem tudom, miért igazából. Ma is megvan a kötet. Sosem voltam erős jellem, a Nyilas Misinél kicsit hisztisebb, Gerébnél számítóbb.