Megpróbáltam elképzelni a táguló világegyetemet. Hogy időközben nagyobb lett. De nem érzékeltem különbséget.

Alig olvasok. A Readerben a könnyűeket veszem előre már egészen régóta.

Csak, aminek értelme van.

Egy galamb mindig olyan dühödten eszik. Vágja a csőrével a kenyérbelet.

A Jókenyér pékség a gazdasági válság hatására bevezeti a parizeres zsömlét.

Az akác a parasztság támasza.

A homoszexualitás természetes jelenség. Versus a homofóbia szintén.

- Szitokszónak használod, hogy liberális.
- Te meg szitokszónak használod, hogy néptánc és nemezsapka. Na jó, nem káromkodásnak, de kimondod és röhögsz magadban. Látom rajtad. Merd azt mondani, hogy kimondod és nem röhögsz magadban.
- Igazad van.

Fel akart szállni a Combinóra egy férfi egy szabványos, nem is teljesen rossz állapotú EU-raklappal. A két kezében hozta. (De nem engedték felszállni.)

Az alienek felismerhetnék, hogy csak úgy nyerhetnek kis nyugalmat, ha a társadalom, bármelyik társadalom alkotó tagjává válnak. Feltalálnák az írást, a kereket, építenének templomot, egyetemre járnának stb.

A vadászat alapelve az, hogy a vadásznak van fegyvere, a vadnak nincs. A harc alapelve más.

A Culinarisban ijedten udvariasak. Ugyanezek az emberek pár év szakmai gyakorlattal majd képesek lesznek elegánsan és könnyedén udvariasnak lenni. A kabátom vállfán lóg. Engem az utca érdekel, háttal ülök le mindenkinek. A vendégek erős megítéléssel néznek egymásra, a bevonuló kosztümös dámára, rám is. Az omlett kitűnő, tejszínnel készül.

Nulla gé, gruppenszex.

Lusta szex. Lefekszünk szorosan egymás mellé, és hátha összejön.

Mulatságosak az emberek, ha van elég arroganciád azonnal ítéletet mondani felettük. Én ezzel gyakran visszaélek.

A zuglói Ilka utcában már véget ért a válság, ezt abból gondolom, hogy az utca végi üres telken felvonult az építőipar. Vannak már konténerek, felhalmozott építőanyagok, sóderkupac és portásfülke portással, illetve őrkutya a nagy nyárfához kötve, ahol korábban zuzmók tanyáztak, akiket viszonylag barátságosan átküldtek a szemben levő szintén üres grundra. (Nem átzavarták őket, hanem volt kellő idő átköltözni, szépen meg volt beszélve. Láttam.)

Írtam a kódot, és most, hogy programozni tanítok másokat, egy kicsit gügyögtem is közben (gyakran beszélek a munkámhoz, de most feleslegesen hosszú volt és artikulált). Pedig óvodásoknak sem gügyögünk. Hülye.

A közös ivások másnapja azzal szokott telni, hogy megpróbálom rendberakni a begyűjtött információt. Levelezésben kell ilyenkor pontosító kérdéseket feltenni. Sok félreértésre derül fény.

Reggel arra ébredtem, hogy egy macska megfojtott egy madarat az eperfán. Galamb lehetett vagy szarka. Iszonyú hangja volt, krákogó alien-visítás, rémült, apokaliptikus, lerohant hajnalban ez a hang, kis utórezgésekben végződött, nem tartott tovább 5-10 másodpercnél. Beleszáradt a reszketés a combomba, azóta is.

A lúgosítókból lesz a vámpír. [Filmszínészektől elnézést.]

Az "illetve" az "és" vagy "vagy"? Esetleg a divatossá vált eldöntetlen "és/vagy"?

A disznót karajra vagy orjára bontják. Ezt magyarázza el, nem, tegye szemléletessé nekem valaki.

A füllhallgató az utcán az az érzés, mint a napszemüveg. Hogy szarok én rátok.

Államfüggő fehér középosztálybeli vagyok. Ezt magamban sokat ismételgetem. Erről sokat kellene írnom.

Süteményt nem sütök. Korlátaimmal tésztában vagyok.

Az egysoros posztok közt nincs összefüggés #38.