Nápoly #2. Ez sem igaz; Nápolyban elsőül egy vaskos biokémai-könyvet láttam meg egy kuka tetején, amíg a repülőtéri buszra vártunk. A kuka tetején egy újszerű, legalább háromkilós, angol nyelvű, a borító alapján egyetemi szintűnek tűnő szakmunka. Hogy-e került az oda? Később, amikor már a buszra tolakodtunk föl a szardíniapaszta-pépségű tömegben, és az én lekerekített EU-csillagos kék bőröndöm küzdött egy nagy és sarkos rózsaszín kelet-ázsiai bőrönddel (győztünk), kiderült, hogy a könyv egy elálló fülű, lennon-szemüveges kínai fiatalemberhez tartozott, aki úgy gondolta: nyaralás alatt majd tanul. És lapozgatta a tananyagot ott. Úgy is nézett ki, mint aki meg is valósítja majd ezt a hülyeséget (ezt a totális félreértést a hely szellemével kapcsolatban). Főleg ebben a városban ellentmondásos és arányérzék nélküli a kötelességtudás és szorgalom eme gesztusa. De ezt akkor még nem tudtam.

Nézegetem végig a képeket, onnan jutnak eszembe ezek. De a képek sajnos gyöngék, mint képek, azokat nem érdemes megmutatni.

Fecsegek, helyes. Fecsegni fogok Nápolyról (műfaji def.).