A DVTK feedjében találtam ezt a kérdőívet, mert olvasom, naná, elkezdtem töltögetni, mert jófiú vagyok, de idióta és hosszadalmas kérem értékelje egy ötfokú skála segítségével, ahol az 1-es „kifejezetten rossz”, az 5-ös pedig „kifejezetten jó” típusú kérdésekre is kötelező válaszolni, amiket kihagytam, úgyhogy nem ette meg a gép a feleleteimet, de ne vesszen kárba. [Ne szerkessz így pollt soha, örülj, ha veszik a fáradtságot, és válaszolnak neked.]

***

Mi az első 3 szó, ami Önnek eszébe jut Miskolcról?
Anyám.

Mi köti Miskolchoz?
A család.

Ha tehetné, elköltözne Miskolcról?
Igen, a fővárosba. [Ez volt a legközelebbi.]

Az ön családjának hányadik generációja él Miskolcon?
Anyai ágon a harmadik biztosan. Hosszabb távon is valószínű, hogy a környéken éltek, az Alföld felé a peremfalvakban, de három generációnál nem terjed tovább a családi emlékezet.
Tulajdonképpen apai ágon is, de ez bonyolultabb (sokat költözködtek, történelem stb.).

Ha a városon kívülre utazik, szívesen ajánlja a várost, mint lakóhelyet másoknak?
Nem.

Ha a városon kívülre utazik, szívesen ajánlja a várost, mint turisztikai célpontot másoknak?
Igen.

Mit ajánlana, mint turisztikai célpont? (Említsen legalább 2 dolgot!)
Lillafüred, kisvasút, az erdők, a Diósgyőri vár, Operafesztivál, a Gyár megtekintése a Vargahegyről és a Gyár kettő órás dudálásának meghallgatása.

Ön szerint mi Miskolc legfőbb jellemzője, amely megkülönbözteti a többi (hasonló méretű) Magyarországi várostól?
Az Edda. De utálom és szégyenlem.

Kitől várja el a jólét biztosítását a városban?
A vállalkozóktól.

Mit gondol, mit tehetne Ön, mint miskolci lakos a városért, a miskolci közösségért?
Nem élek ott 20 éve.

Mely miskolci rendezvényeket látogatja rendszeresen?
Családi látogatásokra szoktam hazautazni, évente 4-5 alkalommal. Olyankor nem látogatok rendezvényeket. [Szóismét.]

Mi a véleménye a DVTK-ról?
Apám focista volt, ifjúsági válogatott, aztán másfelé fordult az élete. Gyerekként nagyon sokat foglalkoztam focival, emlékezetes nagy meccseket játszottunk a lakótelep két házsora között, és igazolt játékosként is (a Diósgyőrnél). Egyszer megjelent rólam egy címlapfotó az Északban, amin látványosan letalpalok egy valakit a salakos edzőpályán, lehettem vagy 12 éves. Apám szabályosan képzett engem, iskolázott, és valószínűleg tehetséges játékos is voltam. Azt mondta: ha így fejlődök, NB-I-es játékos biztosan leszek. De gimiben úgy döntöttem, látva, amit akkor lehetett, hogy az én lehetséges aktív játékosi pályafutásom alatt a magyar labdarúgás nem fog megváltozni.
Nosztalgiát érzek.
Gimis koromban az osztály egyik legjobb csaja, szőke, hosszú hajú és okos, kockás piros-fehér zászlót varrt nekem. (Az osztály konkrétan legjobb csaja nem tudott varrni.)
Nem túl erős, de létező kötődésem van, ami idővel identitásképzővé vált. [Uhh. Erről a mondatról a szociológus-társadalom tehet.] Jólesik rágondolni. Pl. megtanultam a nagy Diósgyőr névsorát.

Ön DVTK szurkoló?
Igen.

Mit érez akkor, amikor a DVTK eredményesen szerepel egy sporteseményen?
Kitörő örömöt. Pl. "megbasztuk a Kazincbarcikát, jeee!"