Lanczkor Gábor: A mindennapit ma (Kalligram, 2010). Vastag lapja van, minduntalan zavarba jövök, amikor hajtani kell. 100 oldal az egész, 55 karakteres sorok.

Ezek nem kellenének. Azt mondja: "érzékelte, bevillant", "a kis köcsög". Üti az elképzeléseimet a modernitás előtti olasz tájról. Nem mintha érdekes lenne, mikor és hol játszódik, csakhát egyértelműen valahol konkrétan játszódik. A 18-ik oldalon adom meg magam: oké, ez ilyen lesz, nem akarok kötözködni. De azért.

Úgy modoros, hogy végülis működik. Mesterséges világ kevés realitás-érzékkel, de nem válik kárára. Nincs ilyen típusú hitelesség-igénye. A könyvben nincs kosz, mocsok és döghalál, a gyerekek időben tiszta és száraz ruhát váltanak, egy férfi a munkájának szentelheti az életét a gazdag olasz reneszánszban. (Kurzív: szentelheti, élet.)

Az atya az a típus, aki befelé kérdez hosszan, és kívülről kap rövidebb, tőmondatos válaszokat. Az atya 29 évesen, egy katakombában töltött, 12 órás, földöncsúszó imádkozás közben lenyelt egy gömbvillámot. Esetleg a gyertyája lángjába harapott bele bódult állapotában. Természetesen monologizált. Csillogó iróniával imádkozik. Az atya egy olyan Zefirelli-film, amiről levették a hangot.

És így történnek az emberrel a dolgok? Katonák jönnek, elviszik az egyik nevelt gyerekét, még kedvesek is, és ő alig ébred fel, ásít, hangos döndüléssel bassza be mögöttük az ajtót és alig jut eszébe valami?

A nem pont a célra irányuló, elmélázó mondatok. Lassan olvastam el és arra is lassan jöttem rá, hogy melyik mondatok érdelkelnek belőle.

A cselekmény a köret, a rizs a rántotthús mellett, a hordozóanyag, a festés alatt a makulatúra. Eléggé mindegy, éppen mit csinálnak, a könyv Fülöp és Cassio viszonyáról szól. Ez titkos mondatokban van. Ami megtörténik, az - eltekintve attól, hogy gyerekekről van szó és nekik nem természetük kerengőn sétálni - nyugodtan megtörténhetne egy kolostori kerengőn sétafikálva körbe-körbe.

Nagyon félt, hogy ne írjon szájbarágósat (nem írt).

Megnyugtató, hogy ezek az atitűdök léteznek, de vissza kell menni értük egy meghatározatlan korba. A viselkedésminta van megírva, innentől meg mindegy is, hogy milyen korba, hová. Az atya hisz a kegyelemben, az alázatban, van ereje és főleg van ideje nyugodtnak lenni. Minden nap érezni a fenyegetést és minden nap újra megtalálni a helyét. Akinek tekintélye van a zsoldosok előtt, és ha rapportra viszik, inkább csak kérik, hogy menjen velük. A lándzsa éle kér.

Nem nagy könyv, de fontos és szép, szeretem.

Nagyon ritka, és nagyon szélsőséges alkalom szükséges, hogy néha meglássuk egymást.