Text - Kreatív Blogger Díj

Van ez az izé most, Kreatív Blogger Díj, mindig van valami ilyesmi, ezek az egymást láncbarendezős mozgalmak. Ezeket alapvetően utálom. Minden ilyen láncot meg szoktam szakítani, tőlem dögölhet meg a rákos vérplazmahiányos nigérleveles csecsemők hada satöbbi. Egészen megráz, amikor idegen emberekkel kell beszélni, ha mondani kell valakiknek valamit, amikor tudom, hogy nem azért jöttek, mert pontosan tudják, mit szeretnének tőlem, és amiért meg jöttek, az rémesen semmi.

A drc nevű kolléga küldte rám. [És két nappal később, írom két nap múlva, mickwei kolléga is, mindkettőjüknek köszönöm.] Arról szól, hogy blogok linkelgetik egymást, és ezt mai napság blogok olyan ritkán teszik meg, és ez olyan arcpirítóan rossz hatással van az egész szcénára, hogy hajh. Nevezzük ezt a jelenséget gőgnek, ismerem bensőségesen. Úgyhogy ez volt az első lánc (a mém szó mást jelent, jegyezném meg mellékesen), amin elgondolkoztam, hogy legyen, kompenzálok. Hátha használok valakinek. Sziasztok.

[A Titán szirénjeiben a fejlett idegen civilizáció cuppogós talpú hírnöke hosszas lelkizés után feltöri a pecsétet és megmutatja az üzenetet, melyet az emberiségnek hozzott csillagmilliárd fényéveken túlról, és az üzenet egyetlen pont, szótári jelentésben: sziasztok!]

A logót nem pakolom ki, mert ronda és színeiben nem passzol ide.

Ezeket az embereket szigorúan egytől egyig nem ismerem, nem találkoztam velük, és ez valószínűleg így is marad. Sose voltak hozzám kedvesek és nem várnak el tőlem ilyesmit. Azt sem mondanám, hogy olvasom őket. De valami miatt érdekelnek, nincs ok részletezni. Vagy régóta, vagy újabban. Néha odatévedek, és akkor csodálkozom, hogy ilyen is van, és jé, üdítőek. Ennyi. És nem öt, mert az öt kevés, és bőven lehetne többet is. Abc-sorrend van.