Úgy tűnik, jót tett a hétvége, van kedvem élni. Felkel, akit figyelek [az, aki; tárgy és alany], némi habozás után, nem is tudom, mikor ébredtem habozás nélkül utóljára. Szóval felkel, kávé.

Amikor felébredek, szétfut a szívemből valami a testembe. A szinuszcsomó önálló akarat, hullámai a lábujjakat nyaldossák. [Inner sex, béb.] Figyelni fogok erre az érzésre, mert fontos, az örömhöz van köze. Hátha sikerül megfogalmaznom. Végülis sokat alszom, van rá sansz.

A 3.5-ös tej hamarabb romlik meg, mint a többiek. Vagy az is lehet, hogy a szar SPAR-os hűtőpultokból veszem a tejet, és este, mire a boltba érek, már félig romlott.

Valaki markolja fel az életemet, mint egy kavicsot, és gondolja azt, hogy neki szánták - és az övé lesz valóban. A kavics megmelegszik és kifényesedik a zsebben.

Akkor is kínosan érzem magam, ha együttéreztek velem, és akkor is, ha elmagyarázzátok, mit kellene másképp csinálnom. Hagyjuk.