A Magyar Nyelvtudományi Intézettől kaptam 2millió szót, ami a magyar irodalom és sajtó általuk elemzett részében előfordult. Szóalak, szótő, szófaj, előfordulási gyakoriság - elképesztő. Ha kiszűröd belőle a zagyvaságokat, a 30 karakter feletti összetételeket, még mindig 1.5milla! 17millió karakter! Tengernyi szó. Szép hosszú szavak.

Olyan bőségérzetem van, mint elsőben az ABC betűinek vad egymásmellettiségétől. És ha ennyi szót nézel és birtokolsz, kezd eltűnni a jelentésük. Szótárral sem volt még ilyen élményem, pedig volt olyan, hogy elkezdtem szótárt olvasni. A szótárban magyarázatok vannak, itt csak a kibaszott nagy disznó ábrája a feliratok nélkül. Úgy értem, ha ennyi szó olvasásába kezdesz, a halmaz és a hang visszafordul a zümmögéses-mormolós ősállapotába, nagyon furcsa, hatalmasan értelmetlen és nyelvszerűtlen. Minden asszociációnak és gondolatnak ott azonnal, a szónál kellene működnie, és minden kép azonnal elhal a következő szónál (vagy néha nem, de akkor az nagyon jólesik). Minden szó nagyon fontos részletnek tűnik, mert nem kívánnak indokolni semmit, viszont hallatlanul élesek. A feladat rögeszmés.

Alá kellett írni egy papírt, hogy játszási célra kell, és ennyi. Nagyon kedvesek voltak, ezúton is köszönöm.

***

Fokozott álom-munkálatok poézisét
Szürkekabátos tőmondatokra elbasztuk.

(Ez a mostani kedvencem. 95%-ban generált. Nem kellett szerkeszteni. 2×3 szót generáltam, és íme.)