Azzal nem akarok foglalkozni, hogy generatív nyelvtant csináljak, tehát hogy a generátor alakilag helyes mondatokat próbáljon meg összehozni, mert a ragozást-miegyebet nagyon jól meg tudom írni, ha megtetszik valami (másrészt amennyire a nyelvtudományt ismerem, még a profik sincsenek készen az elmélettekkel). Magyarul egyébként is hendikepes a dolog, valószínűleg nem egy ragozó nyelvvel kell az ilyennek nekifutni.

A központozás viszont egyszerű elemekből áll, tehát könnyű lenne lekódolni, és a ritmussal lehet, hogy tudnék is mit kezdeni. Az a furcsa, hogy a jelenlegi nagyon primitív eljárással is (a mondat eleje nagybetű, a vége pont) lehet hihető mondat-dallamot csinálni. Valamiért ennyi már elég a generátum hitelességéhez. Ahhoz, hogy nekikezdjek olvasni. Tehát, hogy épeszű határai vannak, tagolva van, íve van, és nem rémisztően nagy darabokban van.

Most azt látom, hogy inkább a kiaknázható asszociációk érdekelnek, amiket a felbukkanó szókapcsolatokból kiemelek. Az fog kiderülni, hogy milyen a fogalmi tér (háló, mátrix, izé), amiben gondolkozunk. Nem szoktam álmodni és félrebeszélni, illetve biztos, de nem emlékszem rá, nincsenek a fejemben értelmetlen és kezelhetetlen halandzsa-szavak ébredés után, nem beszélek nyelveket, mint egy okkult médium; és a generátor pótolja ezt. Feltaláltad a digitális dadaizmus, hogy az a normál üzemmódjában a fejben generáló kolléga fogalmazta.

- Nekem ehhez nem kell gép segítsége. Én pont ilyeneket beszélek ébredés után.
- Én meg alvás közben :) - ő a másik fantáziadús barátom.
- De nem írjátok le. Zsenik vagytok, de ha nem dolgozotok vele ... :)

Sajnos én nem hallok ilyet ébredéskor. Néha begörcsöl a vádlim, de azt már megtanultam reflexből kezelni (azonnal vissza kell feszíteni pipába). Én felébredek és kimegyek hugyozni. Vagy nem megyek ki. Binárisan döntök.

Egyrészt a módszert másoltam. Másrészt a kikke is már csak másolta. (Harmadrészt mindenki másolt mindent.) Azt hiszem, a szöveggenerálást nagyon régen feltalálták már, és ennél sokkal kifinomultabb generátorok is vannak. A lényeg szerintem abban van, hogy mi történik a nyers szóömlennyel azután, hogy hozzányúl valaki.

Tapasztaltok. A generátor verset akar írni. Vers-szerű irányokba tolja az utófeldolgozást, ezt is érzem. És minden 10-20 sorhoz előkerül valami, amit bele akarok írni, és bele is fér. A generálás után van az, hogy mi felé kezd el húzni a szöveg. Azaz, hogy milyen témát, milyen referenciát rakok alá. Nyersen ezek tényleg csak véletlenszerű szavak. Jó esetben vicces kapcsolatok, az első fázis az, hogy fel-felröhögök az idióta képeken.

A generátumokat olyan olvasni, mint egy viccgyűjteményt, csak sokkal nagyobb a használható ötletek gyakorisága és eredetiek is. Jee.

A nagykövet sereget méregtelenít.
Az alváshoz való röhögés megkerül.
Ártánynyi erőm sincs.

Kellene irodalmazni, hogy milyen szöveg-generáló algoritmusok léteznek még azon kívül, hogy egy szótárból random szavakat rakok egymás mellé. Ez érdekelne. [Esetleg tud valaki valamit?]

Az ember hogy megörül a korpusznak. Éppen szótárt csinálok a Termelési regényből.