Takeo Toyama Trio február 8-án a Kultiban. Reich ritmikája, Gershwin ornamensei és Satie hangulata (Gymnopedie). Kis perverz hajlítások, hogy a magától értetődő harmóniák ne legyenek unalmasak, eldugva a harmadik szólamban. Nagyon sok apró ritmusjáték, picit eltolt belépések. Kicsi zene, és nagyon szórakoztató, kultúrált, könnyűlelkű, csomó bagatell. Mindig kora nyári délután van. Illegettem magam ott, tapsoltam nekik, a vonós kiscsaj pedig egyenesen csoda.
És fordítva volt mögöttük a vizuál: a versenyautón a 3-as. Porcelánkék Fiat 500-as versenyautón.

Pajtás #41. Atsuko Hatano belépes előtt. Hihetetlen jó csuklója volt a csellóscsajnak, rugalmas, fiatal, képlékeny izületek. Amikor irányt vált a vonó a csellón, akkor a forduló előtt kézfejjel belemozdul, előtol, nagyon szép mozdulat (lelkendezem, igen) és úgy áll meg kilépéskor is, mint a cövek.

Nagyon vidáman, illetve azon belül mindenféle módon játékos, de biztos vagyok benne, hogy 15 évvel ezelőtt ezt még nem értettem volna. Nem tudtam volna értékelni. Ahogy nem is tudtam. A Micimackó lemezén vannak ilyen zenék, Bartók gyermekjátékai, például.

Nagyon közvetlen módon és minden ezen túlmutató jelentés nélkül tisztán zene. Nem akart se forradalmat aláfesteni, se korszellemet alakítani, se nemzetet felemelni.
- Öreg vagyok és bölcs.
- Merthogy?
- Úgymond hangulatilag. De ez nem tart sokáig.
És ennek ellenére tömény. 3 percenként új téma van, ami egy sör után már odafigyelést igényel.