Textual services

 

Mostanában csinálok embereknek freeblogos sablonokat. Teljesen ingyen és szimpátia-alapon.

Úgy történik, hogy valahogy beszélgetni kezdünk, általában olvassa a Textet, eddig ez volt. És megkedvelem, érdekelnek az írásai, vagy valami más; felmerül ez a dolog, általában én ajánlom fel, hogy többet érdemelne a blogja, nézhetne ki jobban is, és akkor dolgozunk rajta egy hetet. Kitaláljuk a színeket, ezt általában a tulaj szereti megmondani. Legyen piros, sőt, PIROS legyen! - így kiált. Vagy macskás képet akar. Én pedig rajzolok neki és szigorú vagyok. Kiegyezünk. Általában egy-két poén fér bele egy működő dizájnba, és eleinte mindig többről van szó. Egy csomó mindent nem is biztos, hogy technikailag meg tudok csinálni.

Egy blog arról szól, hogy te laksz (ti laktok) benne, és nem arról, hogy én kiélem a grafikai vénámat. Ez nem az egyik szempont másik alá rendelése, hanem műfaji sajátosság; ha nem így csináljuk, akkor nem működik a cucc, diszfunkcionális, és el van rontva. Névjegykártyát sem lehet úgy csinálni, hogy a tulaj feszengve nyújtja át.
(Szerintem. Szerénységgel nem szoktak vádolni.)

Olyan is volt, hogy sokáig beszéltünk róla, aztán nem jött össze.

Ja, van két feltétem.

1. Nem lehetsz türelmetlen. Van úgy, hogy hónapokig nem jut eszembe semmi arról, hogy mit kellene rajzolni, vagy más dolgom van. Ilyenkor nyugodtan kereshetsz más megoldást, nem sértődök meg. Ha viszont előkerülök valamivel, akkor örüljél nekem.
2. Azon a blogon, amit én rajzoltam, nem lehet reklám. Anyagi ellenszolgáltatás fejében kirakott banner, mocorgós flash izé, vagy mondjuk amit a freeblog 2006 közepe óta elhelyez itt-ott, és Google-ad se. Ha fizetős reklámot akarsz a blogodra, akkor le kell mondanod arról a külsőről, amit én rajzoltam. Elvi és esztétikai okaim vannak.

Eddigi referenciák:

• Ford fél karácsonyfája, fél demográfiai korfája (csak a nők vannak meg)
• abszinth (oip rajzolta ezt is)
• dodgem (oip rajzolta)
• Pampalina az egérrel
• Lolita Fatjo a maratott aszfalttal
• dedu (volt konteszt-pályázó, gyakorlópályának használom)
• percival
• injectionfault (amikor még volt, és így nézett ki)

Text
[aka sablon, milyen jó kis név ez, az elejétől tudtam, hogy jó lesz valamire]

 

Ford. Elképesztő mennyiséget ír, nem tudom követni. Nem olvas el benne az ember dolgokat, hanem átfut. A monospace betű talán megoldja a rettenetes és elbűvölő szétszórtságát. Rettenetesen slendrián, szerintem egyszerűen nincs válogatógép benne, nem nőtt meg benne az ilyen szerv, vagy ez a fajta hiúság, ami leszabályozná, hogy csak a tizedét rakja ki annak, amit gondol. Fut-fut a szem rajta, lalalalala. Dumaverseket csinál. Nekem azt hiszem nincsenek régimódi (nagyképűbb?) elképzeléseim a versekről. Grafiakailag úgy fogom megmondani neki, hogy Courier betűvel rajzolunk majd neki blogot, ami monospace font, egyforma széles betű az i és az m, és ez vizuálisan rendezni fogja a cuccot, ezt remélem. Rendszeresen a képeknél jó a Ford, amiket tucatos csoportokban szokott posztolni, na az tényleg jó, akkor fut a szem, fut, fut és lát, és néha megakad valamin, és ez élményszerű.

Ez egy szabadsoros ember. Ő egy szabadvégű ember; a Szabad ötletek jegyzékénél a Fordra gondolok.

A sablonban sok kompromisszum van, pl. nem lehetett lebeszélni a Fordot a hosszú sorokról, tehát ott esik szét. A lap feji vége minimalistábbnak indult a minimalistánál, a szegényességig, nem volt neki jellege, de ezen javítottunk. Most tetszik. Meg nincsenek színek, nincs elég, pedig lehetnének. És az ikonban egy macska van, ezt azért mondom, mert sose fog senki rájönni, de neki fontos a macska és leszarja, hogy nem fogsz rájönni [igaza van]. A vonal is jó, ami tagol , és a bleedig kifuttatott elemek is jók [bár nem az én ízlésem]. És ami a legjobb, hogy a kockák alatt linkek vannak, lehet kuncsorogni a Fordnál a piros kockákért, stipistopp.

A Courier-en kívül oip rajzolta az egészet, én csak összeraktam.

Abszinth. Egy trancsírozott iniciálé a baloldalon. Ami magában attól jó, hogy brutálisan sarkos-íves, kaszák állnak ki belőle, betűsárkány. Az első ötlet, amikor elgondoltam, a legelején, az is az volt, hogy valami állig fegyveres tipó fogja megoldani a kérdést. Utólag tök látszik, ahogy az oip vizuálba tette át az instrukciókat. Félelmetes. Félelmetes, ahogy hallgat rám, ez nem kellene :)

Sokat nem mertünk bátorkodni vele, mert mondom (mondta a Tttyö), hogy az abszinth egy hősnő, határozott, mint a vídia és kifejezetten minimált akart, egyszerűt. Ezt mondta nekünk, hogy ilyen legyen meg olyan, csak pislogtam. Rendezett lett, konszolidált és a felszín alatt veszélyes.

Egy idegen rituálé tanúi, ööö: vagy. Az abszinth ződje meg a sárgája körül forgott a sok beszéd. Zöld-sárga, zöld-sárga, éhes a sárkányka. Sárkánytojás. Való- nem, vajszínűsítsd. Höhö. Érdekes a sárkány, ékszere az oldalnak.

Zöld:
- A zöld lehetne egy kicsit fűsebb? (Úristen, hogy néz ez így ki leírva. Fűsebb. Előbb zöld.) - óhajtotta az ügyfél.
- Rossebb - fűsebb. Zenei vagy ma reggel. Lehet, persze. Sőt a háttér is vajasabb. Ezzel majd játszunk a végén, azt kurva egyszerű hangolni.
- Oké. Köszi. Nézegetem a képet a képnézegetőben, és odavagyok. A betűsárkány messziről is nagyon izgalmas. Egész kicsire veszem a képet, és nézem messziről, mi lehet az :)

Sárga:
Bizony-bizony a lelke szava neki [az abszinthnak] még krémesebbet akart.
- Ennyire sárgát akarsz? Ennyire kikericset? A te lelkedben? Mert azért éreztük ám.
- Csak ami most van, az olyan macsós. Ilyen sárga sose vagyok. Ha nagyon valamire, akkor egy kicsit puhábbra gondoltam, ez most elég kemény. De jó lesz. Mint a vídia.

Nagykutya, hű, nagyon nagy. Ősblogger. Archívumos-kategóriás hátsóudvarral.

Dodgem. A Szerzőben az a jó, hogy nagyon nagy tapasztalatai vannak arról, ami belül folyik, és mégse azzal foglalkozik. Vélt vagy valós érzései helyett valós érzéseket látok, és ettől ismerősség-függetlenül is figyelni kezdtem. És mióta erről a kapkodós, vesszőt nem teszek, elütök, nem korrigálom írmódról is leszokott, azóta különösen. A feje egyébként olyan, mint egy jó frizura, ami korrekten van levágva, de nincs beszárítva, és a kefe is megáll benne. Namost akkor vagy lenő, és a fene megette, vagy beszárítja, és akkor érted. Ezt a mosógép-ügyet, ezt külön kiemelném.

A sablont eredendően az oip rajzolta, én csak összeraktam.

Nagyon minimál elrendezés, és halvány, tiszta, csak a sorsűrűség miatt nem légiesebb a kelleténél. Se archívum-index, se semmi, egyetlen főoldalon van megcsinálva az egész, ahogy őseinktől tanultuk. Ez jó. Nagyon szeretem benne azokat az oválisokat, a dodgemezésnél van egy kormányállás, ahol a gép körbe-körbe forog, és szédület, szikrázik mögötted az áramszedő, na azt.

Az oipban pedig az a jó, hogy ezeket a mozgásokat tényleg érzi. Pl. ezt írta a repülésről: "A repülésnek a le- és felszállás részét nagyon szeretem, amikor a gyomromat ide-oda taszajtja az erő. Általában olyankor izgatott vagyok és vigyorgok boldog-boldogtalanra és azt mondom, hogy huhúú, egy kicsit meg is ugrok az ülésemen felfelé, de visszaránt a pányva. Meg még csapkodnék is a kezemmel, de eddig ezt sikerült visszatartanom. Aztán sokatmondóan nézek a mellettem ülőre, akit jellemzően ismerek és azt kérdezem tőle, hogy ugye? - és nem úgy nézek hozzá, hogy azt merné mondani, hogy ööö."

Újabban évenként csinálok egy sablont egy valakinek. Ez nem sok.

Pampalina, egy hagyományos dobozos megoldás, a kép viszi el és a csíkok. Baloldalt a stílfésű. Meleg, puha színek, de vigyázni kell, mert színtévesztő vagyok.

Azt hiszem, észre sem vette, milyen perverz macskája van. Nekem ez a jelenet elsősorban az egér szempontjából érdekes. Sosem fogom tudni a macskát kíváncsinak látni benne. Be vagyok oltva, a Tom & Jerry-n nőttem fel. Pedig a Tom & Jerry-ben mindenki tudja, hogy igazából az egér a gonosz.

A fókának tartoztam már ezzel, de azért nem vagyok biztos az egészben. Örült az ajándékozásnak, de nem 100%-os az ajándéktárgy maga. Nem is áll össze koncepcióban. Alá kellene rakni valami mást, ami együttműködne a többi elemmel, reagálna rájuk. Egy piros pöttyöslapda-pöttyös ruha kellene inkább? Annak lenne köze hozzá.

Az első olyan koncept, ahol nem az idő szerinti, archívumban egymás után olvasgatós haladás van, hanem posztról-posztra lépkedés.

Julisom áruló lett, de nem haragszunk rá, mert mi a fenét kezdjen szegény pára, ha nem tudja nálam elérni, amit szeretne. Hogy pl. csináljak már neki kommenteket.

Édesdrága julisom, bocsánat a barbárságért, a nemtörődömségért, jóvá tesszük, ami tehető.

Kedves Ügyfelek!

A freeblog motorja elég mélyrehatóan átalakul, de mr.a ígéri a létező sablonok valamilyen szintű konvertálását, tehát működni mindenképpen fognak, lehet postolni, satöbbi. Azt nem tudom, hogy a kreatúráim hogyan fognak kinézni az új motor alatt, valószínűleg majdnem ugyanúgy. Majd meglátjuk. Ha publikus lesz az új környezet, az átállást is szép lassan megcsináljuk, kérek türelmet. Majd szólok.

A Text gondoskodik rólad.

A dedu proletár verziója megvan, good job, nem kenyerem a dicsekvés, de very good job, tetszik. Az arisztokratát meg majd esetleg egy jelentkezőnek, aki értékeli a radikális minimalizmust.

Julisom szobabelsőre váltotta a képregényt. És esztétikai okokból IV-re kellett átkereszteljem. Számold meg az ujjadon.

És majdnem készen vagyok a dedu-val is.

Percival. Egész jó, a két fél oldal a pajzs két színéről szól. Tetszik. Ezt a pisztácia-zöldet át lehet még rakni szürkére a heraldikai hitelesség miatt, az nem meló. [Átraktuk, mindent a kuncsaftért, de a zöld jobb volt.]

Nem ír hosszúakat, pont ennek a keskeny hasábnak való.

Sablon verseny. Kontesztet neveznek el rólam a Kiadónál. Dolgozhattok látástól Mikuásig.

(Szerénység és alázat. A részvételen gondolkodom, de csak ha lesz valóban jó ötletem. Mondjuk sablon egymondatos posztoknak, hümm.)

julisom újra, és csíkos. Majd saját kérésére szolíd dobozok diszkrét távolságra.
Magának én, kisasszony, a csillagokat is az égről. Egyetlen csókjáért egy hegyet megmozgatok. Kettőért kettőt, és ezt így tovább, lineáris függvény szerint.

Lora Palmerre már csak a színe emlékeztet.

Lassan úgy érzem magam, mint egy sorozatgyilkos. 2db védencem azóta elhalt már, pontosabban hol eltűnik az online-ból, hol előkerül. Momentán fel vannak támadva, de nem is azt a look-ot használják, amihez közöm van. Remek reklám. Jelenleg itt tartunk.

 

Miután a dedu pop bekerült a freeblog sablonjai közé, jónak látom tanácsokkal ellátni a nagyérdeműt. Többet nem tehetek érte.

• A dedu a rövid blogneveket szereti, max. 8-9 betű.
• Általában jó, ha a csíkokba egysoros szöveg kerül.
• Tehát a rövid blogleírásokat is jobban szereti a hosszúaknál.
• Ha nem használsz blogleírást, akkor a fejlécben a piros csík vékony. Ez nemkívánatos. Érdemes minimum egy pontot, vagy egy   karaktersort beírni, ami a html-ben egy szóközt jelent.
• A de/du-ra végződő időformátumokat szereti. Ajánlott: (h:mm tt).
• A rövid dátumformátumokat szereti, lehetőleg olyanokat, amik nem vesszőre, írásjelre végződnek. Ajánlott: (yyyy/M/d, dddd).
• Az archívlista időformátuma nem veszélyes, de havi archiválással ajánlott: (yyyy/MMMM).
• A fejléc-kép legyen 400 pixel széles, és lehetőleg fekete-fehér.
• Magyar nyelvterületen az UTF-8 kódlap javallott.

Beállítások elvégezhetők a [Vezérlőpult]->[Formázás] panelen.

Az alkotó szándékai szerint a dedu popnak így kell kinéznie. És letöröm a kezedet, ha lila betűket használsz.