Az arrogancia számomra némileg kérdéses szó, mert nagyon sokszor úgy értelmezik, mintha hiányozna a jólneveltség. Én szeretem az arroganciának azt a típusát, amikor egy játékos tisztában van vele, hogy ő a legjobb, és hogy mindig a győzelemért lép pályára. Ha egy edző arrogáns, de jól nevelt, az számomra rendben van, mivel azt tolmácsolja, amit valóban lát, és nincs benne félelem. Ez pozitív dolog.

Nagyon jó interjú, a csávó flow-ban van végig, teljesen a saját elméjének megszállottja, és nincs is oka kilépni belőle: nem árnyal, nem taktikázik (amennyire a szerkesztés után ez megítélhető), ezzel együtt mindig nagy alázattal a kérdésre válaszol. Az elképzeléseiről beszél folyamatosan, tiszta stratégia, amit mond, Szun-Ce-idézetekkel. Fantasztikus.

A FourFourTwo egyébként egy elég buta szurkolói magazin. Vettem egy példányt és elolvastam a sloziban. Focistákról szól, nem futballról, és a focisták a legritkább esetben éleselméjűek vagy akár csak szórakoztatóak a pályán kívül. Még az angol tematikájú cikkek sem jobbak.